Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Az első világháború előtti évek Budapestje Bárczy nevével forrt össze a visszaemlékezők tudatában. Kétségtelenül nem alap nélkül. Számos eleme a ma is élő városképnek ennek a kornak része, és a Bárczy nevéhez fűződő várospolitikának emlékét idézi; a kortársi irodalom és képzőművészet éppen legjellegzetesebb alkotásaiból a város arcának ekkor kialakult vonásai néznek vissza ránk, hátterükben nemegyszer bemutatva a kultúra emberei iránt mindig előzékeny — ha ilyen partnereit talán túlságosan is széles sávból: Adytól Zcrkovitz Béláig választó — polgármester alakját. S a város és az egész ország társadalmi valóságának feltárásában is, még látni fogjuk, milyen jelentős részük van éppen azoknak a személyeknek, akiknek számára éppen ez a várospolitika fog közvetett vagy közvetlen fórumot vagy egyáltalán a fennmaradáshoz szükséges légkört biztosítani. Kétségtelen azonban az is, hogy a Bárczy-féle várospolitika távolról sem Bárczy személyes alkotása, ha emberi színeit és fényeit: stílusát nagymértékben tőle kapta is, vagy legalábbis ő fejlesztette ki azokat. Valójában — mint már elöljáróban rámutattunk — a várospolitika képében a városfejlődés és még messzebb: a városfejlődést igénylő egész hazai gazdasági és társadalmi fejlődés változásai is tükröződnek. A kapitalizmus modern, most az imperializmus viszonyai közé lépett gazdasága ós társadalma — láttuk, hogyan - itt Budapesten hozta létre az országnak már egy évszázad óta legpolgáribb szerkezetű társadalmát, és ez teszi azt fogékonnyá az európai polgári városfejlődés és várospolitika legújabb eredményei iránt. De az a sajátos ellentmondásos helyzet, melyet e Budapest mint főváros a feudális maradványokból sokban még csak bontakozó agrárországban elfoglalt, teszi városi politikáját szükségképpen — bár tulajdonképpen nem is annyira tudatosan, mint inkább a városfejlődés feladatainak egyszerű végrehajtása során ráeszmélően - szokatlanul érzékennyé a hazai társadalmi fejlődés egyértelműen retrográd elemeivel szemben — e tisztán polgári reformista igényű és indítékéi várospolitikát így pusztán polgári demokratikus igényei folytán funkciójában, hatásában célkitűzésein túlmenő törekvéseknek is egyfajta bázisává téve. Ami, ha a magyar valóság megváltoztatásához ekkor már távolról sem volt elegendő, de elégséges volt ahhoz, hogy a Bárczy-korszaknak — és benne az érte a személyes felelősséget is vállaló polgármester alakjának - megadja azt a fényt, melynek emlékét egy jobb utókor majd fenntartani, az ellenforradalom pedig kioltani igyekszik.17 A „ Bárczy -korszak" :i39. A polgármester labdát rúg. Bárczy Tstván az MTK pálya felavatásán 1912-ben