Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

a képviselőház 28-án ideiglenesen - az ekkor éppen a táborban tartózkodó, majd onnan a tárgyalások fonalának újrafelvétele céljából ismét Bécsbe utazó Batthyány távollétének tarta-Tépfelkelés mára - megbízott a végrehajtó hatalom gyakorlásával, 30-án toborzó gyűlést tartatott Pesten, Uober első g ennek eredményeképpen másnap reggelig négyezer önként jelentkező népfelkelő már útra is yt(l f > Hí 10(171 mm QJ»J ü 1 kelt a tábor felé. Ezt követően pedig a városi hatóságok — ugyancsak a honvédelmi bizottmány kezdeményezésére elrendelték az általános népfelkelést is (e rendelet érvényét az adott esetben persze éppen nem korlátozva a helybeli nemzetőrökre, hanem kiterjesztve azokra a városlakókra is, akiket májusban kirekesztettek a nemzetőrségből), s így azután — bár a rendeletnek korántsem engedelmeskedett minden érdekelt — október 3. reggelén közel tízezer főnyi felkelő had vonult el Pestről Budaörs irányába, majd ugyanaznap délután hasonló rendeltetéssel másfélezer budai és kétezernyolcszáz óbudai felkelő is felsorakozott a Vérmezőn. Ezzel azonban már csakugyan kimerültek azok az erőfeszítések, amelyek a főváros lakóinak Jellacic elleni mozgósítására irányultak. Az október 3-án Pestre érkező hírekből ugyanis kiviláglott, hogy Jellacic csapatai immár harmadik napja fejvesztetten menekülnek Bécs felé, s ezek után végre a legóvatosabbak is arra a következtetésre juthattak, hogy a magyar forradalom szívét közvetlen veszély mégsem fenyegeti többé. A budai és az óbudai felkelőket tehát már a Vérmezőről szélnek eresztették, s egyidejűleg hazarendelték a reggel táborba szállott pestieket is. Hanem a népfelkelés szervezésére szeptember végén és október elején tett lépések teljesen hatástalanok így sem maradtak. Hatással voltak mindenekelőtt — az október 3-i népfelkelés lefúvása ellenére is - - a hadszíntéren egymással szemben álló felek erőviszonyainak alakulására, hiszen ha az október 3-i népfelkelést végül visszacsinálták is, a már l-re virradólag útra kelt négyezer ember egy ideig továbbra is a táborban maradt s csak jóval Jellacié Bécs alá húzódása után, október derekán tért haza Pestre, sőt csatlakozott a dunántúli sereghez Vasvári vezetésével még a 3-án kimozdított felkelő hadnak egy háromszáz-négyszáz főnyi — magát fővárosi csapatnak elkeresztelő csoportja is s ez szintén október közepéig szolgált a Lajta mentén.62 De hatással voltak ezek a lépések — bár persze ellenkező előjelű hatással magának a fővárosi helyzetnek az alakulására is, amennyiben október elején a 3-i népfelkelés lefúvása ellenére is — számottevő pillanatnyi apadást idéztek elő azoknak a pesti tömegeknek a méreteiben, amelyekre a forradalom baloldala elsősorban támaszkodhatott, s ezáltal átmenetileg csökkentették e tömegeknek a forradalmi tábor mérsékeltebb elemeire nehezedő nyomását. Az országgyűlés padsoraiban többséggel bíró liberális politikusok tehát akik a pákozdi győzelem kivívása előtt, a forradalom különbeni gyors összeomlásától tartva, még megenged-22. A képviselőház ülésterme a pesti Redoutban. Walzel Ágost Frigyes litográfiája, 1848 62