Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

lakáshivatal szervezését, a város által vásárlandó kültelki területeken kislakásos városi házak építését javasolja, a város ingatlan vagyonát pazarló telekpolitika revízióját és ennek kapcsán a telkek értékemelkedésének megadóztatását. Legrészletesebben pénzügyi programját fejti ki: rámutat arra, hogy a főváros pénzügyi hatásköre jóval szűkebb közigazgatási hatáskörénél. A fővárosnak önálló progresszív városi adót kell teremtenie, mely az összkereseten alapszik, de a munkával származó jövedelmeket alacsonyabb, a járadékból származókat viszont magasabb kulccsal adóztatja. Valójában azonban az egész állami adópolitika gyökeres reformja szükséges: az állami adók vonatkozásában az állam elégedjék meg az általános jövedelmi adóból származó bevételekkel, a városoknak pedig engedje át az összes hozadéki adókat, így az ingatlanadókat is. Ez olyan gyökeres reform lenne — hangsúlyozza Bárczy —, melynek érdekében érdemes mozgósítani az ország összes városát. Bárczynak a fentiekből megismert elgondolásaiban kétségtelen sok elemét lehet megtalálni elsősorban Vázsonyi, de egyes pontjaiban még Heltai és az új nagy demokrata községi párt főleg Vázsonyira támaszkodó programjának is. De a közgyűlés többi kisebb pártja is eddigre már eljut odáig, hogy az uralomra jutott polgári demokrata községi párttal együtt ők is a virilizmus és a vagyoni cenzus eltörlését, az általános titkos választójogot, az arányos kisebbségi képviseletet és az összeférhetetlenség rendezését követeljék; követeljék a beépítetlen telkek értékemelkedésének megadóztatását, a fogyasztási adók fokozatos leszállítását, a húsfogyasztási adó eltörlését, a progresszív jövedelmi adót; aközérdekű vállalatok fővárosi kezelésbe vételét, községesítését; fővárosi takarókpénztár létesítését; a városi vállalati szerződésekben emberséges munkabérek és munkaidő megállapítását. És egységesek e programok az olyan részletkérdésekben is, mint a közélelmezés megjavításának, a kültelkeken az építés megkönnyítésének, olcsó egységes közúti vasúti díjszabás megteremtésének vagy a hídvám eltörlésének szükséges volta. Kétségtelen tehát, hogy programjának megalkotásához Bárczynak eleve széles társadalmi háttér és közgyűlési támogatás volt segítségére. Ami a programban Bárczy személyes többlete volt, azt Vázsonyi tervének erős politikai-taktikai és Heltai tervének erős adminisztratív szemléletével, a községi párt programjainak pedig nemegyszer részletekbe belemenő elaprózottságával szemben részint az ezekben és az újabb programokban felhasználható elemeknek szélesebb összefüggésekbe: a városfejlődés egész kérdéskörébe történt beállítása, részint (és éppen ennek kapcsán) e programnak a városfejlődés szerves részeként meglátott kulturális és szociálpolitikai vonatkozásokkal való nyomatékos kiegészítése jelentette. A programnak ilyen szerencsés és okos eklekticizmusa és jó súlypontozása tette lehetővé azt, hogy — kivált a közgyűlési többség hagyományos politikájának teljes csődjében - minden oldalról kedvező fogadtatást, szilárd közgyűlési támogatást nyerjen, és a továbbiakban, immár az egyre közvetlenebbül (és nemcsak a kispolgárság, hanem a munkásság hatalmas tömegeinek is megmozdulásai révén) érezhető társadalmi feszültség árnyékában, azok vonatkozásában megvalósítható is legyen. Már csak azért is, mert e program mint azt józanul nem is tagadta senki — a fejlődés új viszonyaival számot vető, azokhoz illeszkedő, de ízig-vérig reformista polgári program volt, mely mellett a közgyűlés továbbra is a nagytőke érdekeihez kötött többsége ezután is megtalálhatta a maga számítását. Bárczy számára különösen Vázsonyi támogatása volt jelentős, aki bár újra kisebbségbe szorult, helyesen felismerve, hogy a Bárczynak adott támogatás révén, vele együtt menve, megőrizheti pozícióját, a polgármester oldalára állt. 338. Bárczy István polgármester, majd főpolgármester. Márton Ferenc rajza 42* 659