Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

322. Polgári lakás fogadó- és könyvtárszobája az 1900-as években 38%-os; a főzőliszt 32, a kenyérliszt 37%-kal drágult (ennek kulminációs pontja 1909-ben volt). Magának a kenyérnek ára 1900 —1906-ban elég stabil volt, ettől kezdve a budapesti pékek csendes kartelljének eredményeképpen emelkedni kezdett, hogy végül 1912-re a fehér kenyér áremelkedése 40, a barnáé 37%-ot érjen el. A hüvelyesek ingadozó áremelkedése 1912 13-ban végül is 86%-ig jutott el. Már a válság alatt számítások jelentek meg, melyek az egyén számára biológiailag szükséges évi 550 kg élelmiszermennyiség 19 cikk figyelembevételével konstruált árának emelkedését számítgatták: eszerint míg ezt 1885-ben 181,77, és még 1895-ben is 196 koronáért lehetett megvásárolni, 1905-ben megvételéhez már 262 koronára (kb. 35%-kal többre) volt szükség. Nagyjából összhangban ezzel egy az 1908. évi drágasági ankétra beterjesztett számítás egy három kisgyermekes család cseléddel együtt számított s 1893-ban konkrétan tételesen kimutatva még csak 1245 koronányi évi összkiadásának 1904-re 1574, 1906-ra pedig már 1734 koronára emelkedését: életük 39%,-os drágulását mutatta. Hasonló arányú emelkedést lehetett megfigyelni a jobb módú háztartásokban is: a férj-, feleség-, cselédből álló háromtagú háztartás költségvetéseinek összehasonlítása már 1903 és 1907 között is 40%-os emelkedést mutatott. Mindennek következménye lesz a város fejenkénti htísfogyasztásának az 1895. évi 57,3 kg-ról 1906-ra 44,4 kg-ra, szeszfogyasztásának ugyanezen idő alatt 101 literről 90,8 literre történő leszállása. A húsfogyasztás ilyen csökkenése is közrejátszik abban, hogy 1905 végén a főváros megindítja a lóhús kimérését; 1910-ben az öt év alatt 9-ről 28-ra nőtt számú lóhússzékben már 15 ezer mázsányi lóhúst mérnek ki. A drágulást különösen az tette elviselhetetlenné, hogy a bérek és fizetések növekedése egyáltalán nem tartott lépést a drágulással. Az áremelkedés bemutatásához példaként vett hattagú család egy az állami fizetési rendszerben 1893-ban évi 2400 koronával fizetett (IX/2. fiz. oszt.) kishivatalnok családja. A családfő illetménye azonban a drágaság hatására nagy nehezen végrehajtott bérrendezések során 1906-ra csak 11,5%-kal emelkedett: könnyű átlátni, hogy az élelmiszerek 35%-os áremelkedése mellett ez a nyomorúságot még korántsem csökkentette. És e jelenség általános voltát maga a kormány ismerte be a kispesti munkáslakótelep építéséről