Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Munkabérének állandó ós nem is jelentéktelen méretű emelkedése ellenére is (melyet azonban mint látni fogjuk — az életmé)d megdrágulása jelentősen paralizált) a budapesti proletariátus közeledése a polgárság felé így áthághatatlan falba ütközött, és legjobb esetben is a kispolgárság színvonalánál akadt meg. Ami, ha a tőkés társadalomra jellemző társadalmi mozgás általános szabályainak ismeretében nem tűnhet is meglepőnek, mindenesetre érthetővé fogja tenni nemcsak a társadalmi feszültség korszakunkban már igen nagyra növekedését, hanem azt is, ha a munkásság a polgári társadalom ellenében egyre inkább a saját gazdasági helyzetétől megszabott társadalmi normák által megjelölt útra fog lépni, egyre inkább tudatában annak, hogy emelkedését már nem egyénként és nem önmagának a polgárságba, hanem osztályának uralkodó osztállyá emelésén át érheti el s ha e felismerés levonásában országos viszonylatban is Budapest munkássága fogja a vezető és kezdeményező szerepet játszani.14 5. A POLGÁRI ÉLETMÓD VÁLSÁGA A budapesti társadalomszerkezet ilyen továbbfejlődése mellett azonban nem szűnnek meg azok a társadalmi mozgások sem, melyek ezt az alapjában természetesen, a munkamegosztás menetének megfelelően kibontakozó fejlődést tovább és más szempontokból is befolyásolják: elemeit részint bizonyos szempontokból tovább is differenciálva, részint más szempontból, éppenséggel integrálva is. E társadalomszerkezetben ilyen folyamatként korunkban is megfigyelhető (úgy ahogy meglétükre már az előző, a millenniummal záruló korszak vonatkozásában is utaltunk) a zsidóság nemzeti és társadalmi asszimilációja; a szabadkőműves szervezkedés előrehaladása; az egyesületi élet erős fejlődése (kivált a sport vonatkozásában); a szociális problémává bővült szegényügy iránti érdeklődés szélesedése vagy Budapest bűnözésének nagyvárosiasodása. Egyikük sem ellentmondásmentes, sőt korunkra éppenséggel új meg új ellentmondásokat kiérlelő folyamat. A zsidóság asszimilációja egyrészt a pozícióira féltékeny nem zsidó kispolgárság ellenállásába s az e köré kialakuló antiszemitizmusba fog ütközni ugyanakkor a zsidóság szólesen kibontakozó modern alkalmazotti és értelmiségi rétegei is dezilluzionálva, szembekerülnek azokkal a társadalmi és nemzeti eszményekkel, melyek felé az előttük járó nemzedékek asszimilációja még oly nagy erővel irányult. A szabadkőművesség útja szétválik: a klasszikus, hagyományosan liberális, kozmopolita főág mellett részint radikális, részint nacionalista mellékágak jelennek meg. Az egyesületi életben a már korábban is látott, a politikai egyletek által képviselt és előmozdított differenciálódás mellett a társadalmat sokkal szélesebben is differenciáló vonások lépnek előtérbe: elsősorban a sportélet, kivált a labdarúgás korunkban induló cliadalút jának kibontakozásával egyrészt sportolókra és - egyre nagyobb tömegben — a tényleges sporttól messze álló szurkolók az egyesületek jellege szerint nagyon is élesen tovább differenciálódott csoportjára, másrészt amatőrökre és profikra bontva a sportegyletek társadalmát. És ez a folyamat kiterjed a polgári társadalom perifériáira is: a nagyváros társadalmának és gazdaságának új típusú viszonylatai éppúgy megteremtik az immár technikailag és pszichológiailag egyaránt korszerűen felfegyverkezve tevékenykedő modern bűnözőt — mint a nyomorúsághoz már ugyancsak a szociológia és a pszichológia eszközeit felhasználva újfajta, immár társadalmi felelősségtudattal közelítő modern „szociális munkás" típusát is. Csak néhány folyamat ez azokból, melyek a városnak az imperializmus talaján differenciálódó társadalmát, annak szétágazó, egyre bonyolultabb szerkezetét tovább differenciálni és integrálni egyaránt alkalmasak. Am különböző, egymástól oly eltérő szféráikkal, jellegükkel jól érzékeltetik annak az alapnak összetett és bonyolult voltát is, melynek felépítményei, és melyhez különböző vonatkozásokban oly erősen kapcsolódnak. Kétségtelen azonban, hogy a társadalom e sokágú differenciálódását legvilágosabban korunkban is a lakásviszonyok alakulása fogja össze és fejezi ki, a társadalom így apró mozaikokra töredezni készülő képét a vagyoni viszonyok határozott, a társadalom alapvető tagozódásának megfelelő keretekbe fogva össze, egyúttal rámutatva e társadalom olyan tényezőire, melyek annak tényleges integrálását is szolgálják. Budapest társadalmának lakásviszonyait az alábbiakban két irányból: lakásának szobaszáma (s az így kialakult csoportokon belül cseléddel való ellátottsága, illetve albérlővel való megterheltsége), illetve a lakásáért fizetett bér meghatározott vagyoni helyzettel azonosított kategóriái felől szándékozunk bemutatni. A két tagolást egymástól mindössze öt év választja el: a lakbér-, ill. vagyoni kategóriák szerinti az 1906. évi népszámlálás, a szobaszám szerinti az 1911. évi lakásszámlálás eredményein alapszik; előbbi 146 671, utóbbi már 174 ezer lakás vizsgálatán alapul. Lakásszerkezet és a társadalom szerkezete