Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

a Wellisch Nathan utóda épületfa-kereskedő, asztalos- és ácsüzlet céggel, sőt a Wellisch testvé­rek (Lajos és Leó) gabona- és terménybizományos céggel is. Jellegzetes és nagy létszámú elemét képviselik az élcsoportnak a szabadfoglalkozású értelmi­ségiek: gyakorlatilag kizárólag orvosok és még nagyobb részben ügyvédek. Az orvosok esetén a vagyon többnyire tisztán háztulajdonban jelentkezik, az ügyvédek azonban sokféle változatos módon kapcsolódnak a nagytőkéhez: mint annak ügyvivői, szervezői, de mint politikai­közéleti képviselői s részben kijárói, jogi szakértői is. Mindezek a funkciók jelentős helyeket biz­tosítanak számukra a nagy részvénytársaságok, bankok igazgatóságaiban, jelentős részüknek pedig a főváros törvényhatósági bizottságában is. Sigrai Pált említhetjük itt, 15 ingatlannal, több ezer holdas földbirtokkal, a Pesti Hazai Takarékpénztár és két vidéki bank igazgatósági tagságával, vagy a már említett Radocza Jánost, képviselőt és városatyát, Wagner Gézát, Keller Lajost (aki a közélettől visszavonulva a Budapesti Gázgyárnak lett hatalmas jövedelmű vezérigazgatója); a bankok igazgatóságaiból pl. Bíró Zsigmondot, Unger Alajost, Kléh Istvánt, Mezei Mórt, Stiller Mórt. Mindezen pozíciók erősen stabilizálják is helyzetüket: az élcsoport 61 ügyvédjeiből 27-en már 1888-ban is virilisták voltak, és közülük 17-en 1917-ig megtartották pozícióikat, 21-en pedig a 200 legnagyobb adózó között minden évben előfordultak. Hosszan sorolhatnók a vezető réteg egyes jellegzetes tagjait: pozícióikat és bonyolult kapcsola­taikat egymás között és egyre inkább az arisztokrácia felé is. Enélkül is láthatjuk azonban: a várostörténetnek a millennium és a világháború közötti szakaszára már kialakult, határozott körvonalakkal megszilárdult és vagyoni viszonyai révén immár élesen el is különült egy vékony, mintegy 500 főnyi, a hazai nagytőkéből és benne nagy súllyal a finánctőkéből kinőtt, valamint az ennek politikai-közéleti képviseletét ellátó értelmiségből (elsősorban ügyvédekből) álló vezető réteg, sokszorosan összetett vagyoni, érdektársi és erősödő családi kapcsolatokkal. A város és a hazai gazdaság fejlődését befolyásolni képes pozíciók jelentős hányadának birtokában - s ez­által azok hasznából is egyre nagyobb mértékben részesedve — mintegy élvonalában is azoknak a konfliktusoknak, melyek immár az imperializmus korának problémáiból kinőve a korszak egész társadalmi fejlődését döntően befolyásolni fogják.12 3. POLGÁROK ÉS KISPOLGÁROK Ha Budapest nagypolgárait korszakunkban is a legnagyobb adófizetők csoportján keresztül kíséreltük meg megragadni, úgy a fővárosi társadalom sajátlagosan polgári elemeinek ábrázo­lásánál ismét az országgyűlési képviselő-választók jegyzékeit vehetjük alapul. Annál inkább, mert az országgyűlési választójogot 1913-ig, gyakorlatilag tehát még korszakunkban is mind­végig változatlanul az 1874-ben megállapított feltételek határozták meg. A feltételek meglazu­lása, a választójog kiterjesztése viszont igen alkalmas lesz a polgári társadalom tartalékainak megismerésére is. Budapest képviselő-választóinak száma 1899 és 1912 között a választói névjegyzékek alapján kerületenként a következőképpen alakult: Az össznépesség (A) és a védasziójogosultak (B) száma 1899 — 1912 I. II. III. IV. V. VI. VIT. VIII. útié" *~ tetoi IX. x. összesen kerület összesen 1899 A1 B °/ /0 44 320 2 694 6,09 34 510 2 685 7,78 36 707 1 613 4,39 23 168 3 298 14,23 49 192 4 520 9,19 129 448 6 930 5,35 155 562 6 923 4,45 132 569 6 187 4,67 65 844 31 628 4 487 4,60 702 948 39 337 5,59 1904 B 3 924 3 354 1 823 3 660 6 088 11 368 12 321 9 375 6 609 58 52 22 1910 A B °/ /0 68 733 5 021 7,30 40 160 4 135 10,29 49 160 2 406 4,89 24 870 4 227 16,99 62 566 6 617 10,57 153 383 17 142 11,17 181 561 15 775 8,69 151 070 11 494 7,61 83 826 48 316 8 227 6,22 863 645 75 044 8,69 1912 B 6 208 4 728 2 699 4 350 7 257 17 027 17 453 13 225 8 841 81 7883 1 1900. évi adat. 2 Az 1906. évi 791 748 főnyi budapesti népesség 7,48%-a. 3 Az 1913. évi 930 666 főre számított budapesti népesség 8,78%-a. Hí 625

Next

/
Thumbnails
Contents