Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Szent István Kórházban épített három pavilon. 1913-ban a Bakács téren egy magánszanatóriumot kibérelve, 91 ágyas szülészeti osztály megnyitása után, a pesti oldal városi kórházai már 3745 ággyal rendelkeznek, és bennük 106 orvos munkálkodik. A budai oldalon a korszak a Margit és az Új Szent János Kórházakkal bővíti a főváros egészségügyi hálózatát. Itt a világháború előestéjén 1039 ágy várja a betegeket, 51 orvossal. A szegényházak kórházai további 515 beteg ellátására alkalmasak. 1912 végén a főváros saját kezelésében levő közkórházakban 60 287 beteget ápolnak, közel másfél millió ápolási napban; a legnagyobb forgalmat továbbra is a Rókus Kórház bonyolítja le. Emellett korszakunkban tovább bővül az állami kézben levő, ám elsősorban továbbra is Budapest számára jelentős egészségügyi intézmények hálózata is. 1890-ben, sőt még 1900-ban is Budapest klinikái csak kb. 500 - 550 ággyal rendelkeznek; e szám azonban az új klinikai építkezések folyamán a világháború előestéjére már 13 klinikában 1657-re emelkedett, 66 orvossal. A Bábaképző és a Gyermekmenhely ugyancsak állami kórházai éppúgy, mint a szemkórház, összesen további 560 beteget tudnak elhelyezni. Több mint — s ez esetben az egész országból érkező betegekről van szó 1600 beteg szorong két túlzsúfolt állami elmegyógyintézetben; s ezt a számot a helyőrségi kórházakat már nem is számítva immár 30 egyleti, felekezeti vagy magánkórház, szanatórium egészíti ki 1913-ban mintegy 1760 (1890-ben még csak 826) ággyal. 1913-ban Budapesten így már mintegy 11 ezer kórházi ágy áll a gyógyítás szolgálatában, de még ez sem bizonyul elegendőnek a nagyváros és az elővárosi Övezet, sőt a tágabb városkörnyék a népességszámmal együtt növekvő számú betegei számára. A nagyváros további rohamos fejlődése megnöveli a mentők munkáját is, továbbfejlesztésre kényszerítve szervezetüket is. Az esetek száma ui. az 1896. évi 12 és fél ezerről 1901 átmeneti 10 ezerre történt esése után állandóan emelkedik: 1910-re már eléri a 31 és fél ezret, és az utolsó békeévben, 1913-ban 33 ezer körül jár. Az okokat nem a modern nagyváros fejlődésével óhatatlanul együttjáró egyes nagy tömegszerencsétlenségek vagy járványok szolgáltatják ezeknek száma már igen ritka — , hanem a főváros szürke mindennapjainak a fejlődésre mindennél jellemzőbb apró-nagyobb tragédiái, köztük egyre nagyobb számban a még falusias reflexű tömegek számára különösen veszélyes, technikailag modernizálódó közlekedés (elsősorban a villamos) okozta balesetek, és a munkásvédelmi eszközök elégtelensége folytán mindig magas számú munkahelyi balesetek — bár a Vérvörös Csütörtök egyetlen napjának tragikus eseményei is a mentők számára 117 esetet jelentettek. Mindez a szervezetben önkéntesen tevékenykedő orvosok számának növelését, valamint a szervezet és a mentési technika bővülését hozza magával; a balesetek elhárítására vagy legalábbis csökkentésére az egylet egyre több elsősegély tanfolyamot rendez, immár vidéken is, az ipari munkások számára. A rugózott lovas betegszállítókocsik mellett 1903-ban megjelenik az első mentőautó is, egyelőre még nem betegeknek, hanem csak a kivonuló orvosoknak gyors szállítására; a fővárosi pedig tovább bővíti az egylet 1897-ben épített székházát. Az első világháború előestéjén a budapesti mentőhálózat már zökkenő nélkül működő szervezet, mely alkalmas lesz majd arra is, hogy bekapcsolódjék a főváros oly szomorúan nagyra növekvő hadi egészségügyébe is. Intézményektől és szervezetektől függetlenül, általában is erőteljesen növekszik a fővárosban élő orvosok száma: míg 1890-ben mindössze 680 orvossal találkoztunk, ezek száma 1910-re 1590-re növekszik, s közülük már 36 a nő. Erőteljesen növekszik a gyógyszertárak száma: 1896-ban még csak 67 nyilvános patika működött Budapesten; ezek száma 1912-re 111-re emelkedik. Növekszik a gyógyszerészek és a gyógyszerészsegédek száma is: ugyanezen idő alatt előbbieké 66-ról 144-re, utóbbiaké 172-ről 380-ra; köztük 1910-ben már 14, ill. 24 nőt találunk. PO5ER, BUDAPEST. 316. A budapesti automobil kiállítás plakátja, 1905 39 609