Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

297. Budapest beépítettségének fejlődése; 1872, 1896, 1914 (a sötétebb árnyalás a sűrű beépítettséget jelöli) nády utcák vonalát, visszavonulásra késztetve e városnegyedből a hajdani gőzmalmoknak és fatelepeknek a bérházakkal beépített telek hozadékát már nem biztosító épületeit. A határ ezután a mai Élmunkás tértől a Váci út mentén egészen az Aréna, a mai Dózsa György útig húzódik, hogy innen a továbbiakban már ennek, majd a Thököly útnak vonalától jelezve a Francia út, Pongrác út, Kolozsvári út vonalán menjen tovább Kőbánya felé: itt a sörgyárak mellett a Maglódi úton s a Kada utcán húzódik, majd visszakanyarodva a Gyömről út, Szállás utca, Népliget vonalon jut el a mai Könyves Kálmán körútig s a mai Hámán Kató utcáig, visszahúzódva a Dunához ahonnan majd a Mester utca és a Soroksári út közötti sávon ismét kinyúlik a vasúti töltésig. E határon belül kezdenek eltűnni e terület egyes, még eddig csak gyengén beépült szigetei is; a VII. kerületben a millenniumi konjunktúra kifutásaként még szédítő gyorsasággal emelkedik ki a Rottenbiller utca, Damjanich utca, az Aréna (a mai Dózsa György) út, Rákóczi és Thököly (akkor még Kerepesi és Csömöri) utak közötti területen a ,,Csikágó" házrengetege. A Duna két partját pedig új hidak kötik össze, és a Margitsziget is a Margit-hídról levezetett szárnyhíd segítségével most kezd bekapcsolódni a város vérkeringésébe. A budai oldalon a már folyamatosan beépült terület határa Óbudán a Vörösvári úton indul, s húzódik a Bécsi úton, s a Szemlőhegy alján fel a Rózsadombra a Vérhalom térig, majd innen a domb nyugati lejtőjén a Budagyöngye vonaláig. Az itt inkább villákkal beépült övezet, mely a Városmajor túlsó oldalán folytatódik, azután az Istenhegy és az Orbánhegy alján a Csörsz utca vonaláig terjed tovább, ám túlnyomórészt már zártsorú, többemeletes beépítéssel; innen a Gellérthegyet délről megkerülve nagyjából a mai Karinthy Frigyes út vonalán át ér le a Dunához: e vonaltól északra a Duna s a Gellérthegy között a Lágymányos modern bérháznegyedével s a Műegyetem épületcsoportjával. Kívülről és távolról nézve harmonikus és a gazdasági válságok lassító hatása ellenére is derűs és dinamikus városkép ez ; csak a széles övben még puszta és beépítetlen kültelkeken túl a városhatár túlsó oldalán egyre szélesebben terjeszkedő szegényes elővárosi telepek távoli körvonalai s a belőlük már sűrűn kiütköző gyárkémények — árnyékukban a nagyváros volt és jövendő lakóinak tízezreivel— sejtetik a városépítés válságát: egy szélesebb válságnak is 7iyilván részét aikotó előjeleit.