Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

is kénytelen volt a Délvidékre küldeni 92 nemzetőrét. Egy héttel később pedig Batthyány További egyenesen arra hívta fel az ország törvényhatóságait, hogy a jövőben már ne is ilyen rövid szol- ^a^

sere

ogálatra kötelezett s ezért kevés hasznot hajtó fegyvereseket irányítsanak a táborba, hanem ^unlca olyan nemzetőröket, akik huzamosabb szolgálatra is hajlandóak vállalkozni. Óbuda tehát most Pest megyétől 51 ilyen önkéntes kiállítására kapott parancsot, s ezeket rövidesen ki is állította (kétharmadrészt a már korábban, ideiglenesen táborba szállítottak közül); majd megmozdultak a pesti városatyák is, s augusztus 17-i közgyűlésükön elhatározták, hogy a város költségén egy egész — több mint nyolcszáz főnyi - - önkéntes zászlóaljat fognak létrehozni; végül pedig — augusztus 21-én - a budai közgyűlés is hasonló határozatot hozott kétszáz önkéntes toborzásáról.55 S ezekben az augusztusi napokban persze nyitva maradt még az a kérdés, hogy a pesti és a budai városi vezetőkben a szóban forgó határozatok tényleges életbeléptetésére is lesz-e elegendő készség és képesség. Mire azonban az események zajlása választ adhatott volna erre a kérdésre, addigra egészen új fejezet nyílott a magyar forradalom történetében.