Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

289. A Lágymányos 1910 körül a Műegyetem új épületeivel (Hauszmann Alajos). Háttérben a még fel nem töltött terület kezménye a kis tőke tudatos kihúzódása, földszintes és egyemeletes házaival, az elővárosi övezetbe, annak viszonylag még olcsó és szigorú építési szabályokkal az építést nem drágító telkeire. E végül is sok szempontból kedvezőtlen fejlődés okait keresve, annak időbeli alakulását vizsgálva, a már a gazdaság fejlődéséről szólva megfigyelt, s az építőiparra is kiterjedt voltát ott leginkább a tóglagyártás alakulásán át éreztető válság hatása új oldalról válik szembetűnővé. 1900 és 1906 között ugyanis Budapest egész házállománya összesen is csak 775 épülettel növekedett — olyan lemaradás ez, melyet sem a kilencvenes évek fellendülésének még 1896 után is érezhető lendülete, sem az 1906-től oldódó, ám csakhamar visszatérő válság által határolt gyors, de rövid konjunktúra sem tudott 1914-ig behozni. Az eredmény mindenesetre a főváros épületállományában a földszintes épületek 1890-ben még 66,5%-os arányának 1920-ra, ill. elsősorban 1914-re kb. 50,2%-ra zuhanása, a három- és többemeletes épületek 6,6%-os arányá-290 — 291. A Gellért tér a mai szálloda helyén állott halászcsárdával 1908 körül — és a Gellért fürdő elődje, a Sáros fürdő az 1890-es években