Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
bizonyos elöregedés, a 40-en felüli korcsoportok arányának növekedése — pontosan ellentétben az elővárosi korszerkezet alakulásával. Mindezt lebontva az elővárosi övezet egyes részeire, azt látjuk, hogy a 15 éven aluli gyermekek aránya mindenhol sokkal magasabb Budapesténél. Még ezen belül is, nem meglepő módon, a Rákos-falvak állnak az élen 1900-ban éppúgy, mint 1910-ben: falusias környezetükkel és a belőlük kinövő elsősorban lakó jellegű telepekkel elsődleges célpontjaiként a Pestről kiáramló többgyermekes családoknak. A 15 — 39 éves csoport aránya viszont mindkét évben (és 1910-ben növekvően) a telepeken a magasabb: 1900-ban még csak Újpesten és Erzsébetfalván; 1910-re felzárkózik melléjük Rákospalota, Pestújhely és Pestlőrinc, s valamivel gyengébb arányban Csepel és Budafok. Ami végül is azt mutatja, hogy korszakunkra az elővárosi övezetben a korábban éles falu—telep különbség elhalványul (megfelelően annak, hogy kizárólagosan mezőgazdasági jellegét immár minden falu elveszíti), és egyre inkább a telepek között alakulnak ki bizonyos, a népesség alapjaként szolgáló gazdasági bázistól, de magától a környezettől, a település jellegétől is függő különbségek. Ha a nagyváros vonzóereje 1869 és 1890 között előző korszakunkban még jóformán csak az A véiroselővárosi övezetre korlátozódott is, korszakunkra ez a hatalmasra növekedett elővárosi övezet környék immár maga is lényeges elemévé válik ennek az erejét illetőleg így megsokszorozódott vonzás- ne P esedes < nak. A most már a várost és az elővárosi övezetet körülvevő 48 helység népességszáma, mely az 1869 és 1890 közötti két évtizedben még csak 20%-kal növekedett, az országos átlaghoz képest csak 7%-os többlettel, korszakunkra már több mint 50%-kal nő meg: az országos átlaghoz kéjest több mint 30%-kai. A népességszám alakulása Budapesten, az elővárosi övezetben és a tágabb főváros-környéken 1890 — 1910 1890 1910 Ha 1890 = 100, akkor 1910 % Budapest 492 227 880 880 179,06 Elővárosi övezet «8111 229 081 337,77 Tágabb főváros-környék 110 949 168 761 153,44 Ebből: Észak-Pest1 2 000 5 200 260,00 Rákos-vidék'2 2 752 5 524 200,72 Dél-Pest3 16 ,100 32 000 196,31 Csepel-sziget4 2 017 3 608 178,87 Észak-Buda5 1 920 3 108 161,87 Magyarország8 15 261 864 18 264 533 119,67 1 Felsőgöd, Alsógöd, Dunakeszi. 2 Pécel. 3 Gyömrő, Monor, Üllő, Vecsés, Dunaliaraszti. 4 Tököl. * Solymár. 0 Horvát-Szlavonorszáfí nélkül. A táblázat jól érzékelteti egyrészt a tágabb környék népességszámának jelentős, immár az országos átlagot alaposan felülhaladó növekedését, másrészt azt, hogy ezen belül a növekedés jelentős része néhány különösen erősen fejlődő helységre korlátozódik, végül azt, hogy a legjelentékenyebb fejlődést ezek között is az elővárosi övezet dél-pesti szakaszához kapcsolódó helységek csoportja mutatja fel. Mi ennek az oka? Magyarázatát kereshetjük részint az elővárosi övezet feléje eső szakaszának különösen erős vonzásában éppúgy, mint az ehhez kapcsolódva kiépült közlekedési hálózat szállítóképességében. Valószínű azonban, hogy legalább ilyen szerepet játszik mindebben maguknak a helységeknek belső társadalmi struktúrája, a falurendszer belső ellenálló-képessége, a nagybirtok jelenléte, jellege — vagy mindezeknek ellenkezője is. Olyan problémákként azonban, melyeknek megválaszolása már a világháború utáni Budapestkörnyék kutatásának feladatát kell hogy jelentse.7
