Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
Az elővárosi övezel demográfiai mutatói csak ezeknek létszáma 1910-ben megközelítette a 14 ezret. Még nagyobb azonban a Dun a-jobbparti megyék aránya: 28%; 33 ezer bevándorló áll mögötte. Az élen Fejér megye áll közel 9000 fővel; Veszprém, Tolna, Komárom, Zala 3000—3600 fővel követik. Megnő a távolabbi Dunántúl séilya: Vas és Somogy megyék egyenként 2500 körüli bevándorlóval járulnak hozzá az övezet benépesedéséhez. Igen jellemző azonban, hogy az övezetben még ennél is nagyobb a Duna—Tisza közéről jöttek (32 ezer fő) aránya. Az ország többi része együttesen is már csak 18 ezer lakossal szerepel; köztük Erdély alig 2,5 ezer fővel, Horvátország pedig mindössze 852 személlyel. Általánosságban jellemző, hogy az ország távolabbi területein születettek aránya 1910-re az elővárosi övezetben érezhetően kisebb, mint Budapesten; itt 24, ott azonban csak 18% — s minél távolabbi területről van szó, annál nagyobb az eltérés. Ha mindezt összevetjük a Pest megyeieknek a budapesti szereplésüknél jóval nagyobb arányával, valamint a Budapestről kiköltözöttek jelentős tömegével, a város és elővárosi övezetének ilyetén eltérése máris éreztet valamit ennek az övezetnek a fővárositól erősen eltérő viszonyaiból. így mindenekelőtt, vonzóerejének gazdasági struktúrájából logikusan következően, kevésbé differenciált voltát: benne a tömegeket vonzó erők szinte kizárólagosak; a különleges képességeket, ismereteket viszont, úgy látszik, még mindig Budapesten lehet legjobban gyümölcsöztetni. Ez pedig szükségképpen az ország egész területéről sokkal mélyebbre ható kiválasztódást indít el a Budapestre törekvők között. Ugyanezt érzékelteti az elővárosi övezet nemek szerinti összetételének vizsgálata, bár a képet most is nyilván erősen befolyásolja az egészében női házi cselédségnek az elővárosi övezet szegényes viszonyai között a budapestinél sokkal kisebb száma és aránya. 1900-ban és 1910-ben Budapest népességének egyaránt 8,2%-át teszi ki a házicselédek 1900-ban mintegy 60, 1910-ben 72 ezer főnyi tömege. Az elővárosokban létszámuk 3 ezer főről 4900 főre való emelkedése arányuknak 2,6%0 -ról 1910-re 2,3%-ra való süllyedését jelenti. Az ún. polgári népességben ezer férfira jutó 1900. évi 1082 és 1910. évi 1072 fős női többlet így Budapesten érthetővé válik; annál feltűnőbb viszont a gyakorlatilag ugyancsak polgári népességből álló elővárosi övezetben ugyanezen aránynak 1900 és 1910 között 1041-ről 1021-re történt lesüllyedése. A magyarázatot a csökkenés területi elosztása adja meg: a csökkenés elsősorban a gyáripari profilú telepeken volt erős, ígv az egész észak-pesti övezetben, a dél-pestiből pedig Kispesten, Pestszentlőrincen és Csepelen A Rákos-falvakban, de még a belőlük kinőtt és, mint láttuk, egészen sajátos, nyugdíjas és közlekedési népességű telepeken az arány viszont alig változik, sőt van, ahol nő. A dél-budai övezetben Budafok és Nagytétény esetén a csökkenés erős, a lélekszámát tekintve tovább nem fejlődő Albertfalván és az agrár jellegű Budatétényben viszont a nőtöbblet erősödik. Mivel mindennek során a házas személyek a budapesti 33, illetve 34,8%-nál még mindig magasabb, 37,5 -39,2%-os aránya a népességen belül általában is, de a települések majd mindegyikében is erősen emelkedett, világosan látszik: az ipari elővárosokba, összhangban a gyáripar hatalmas lendületű fejlődésével, 1900 és 1910 között új munkástömegek érkeznek, egyelőre még átmeneti helyzetben, család és családalapítás igénye nélkül - hasonlóan a mintegy húsz év előtti Budapest viszonyaihoz. Az elővárosi övezet demográfiai képe azonban Budapestétől legerősebben végül is a korcsoportok először most, korszakunkban megállapítható arányait illetőleg tér el. A népesség tagozódása korcsoportok szerint 1900— 1910 15 éven aluliak 15—39 40—59 60 — évesek a népesség %-ában Budapest 1900 26,0 51,0 17,5 5,0 1910 23,2 53,1 18,3 5,4 Elővárosi övezet 1900 37,7 40,0 17,2 5,1 1910 36,2 41,9 16,9 5,0 A táblázat — hozzávéve a csökkenő nőtöbbletet egyrészt, és a magas és tíz év alatt is csak kevéssé csökkenő gyermekszám-arányt másrészt, és mindezt együtt a házas személyek számának csak enyhe emelkedésével — azt sejteti, hogy a városkörnyékre nagyrészt a sokgyermekes családok áramlottak, mégpedig nyilván kifelé a fővárosból, ami a budapesti magas lakbérek mellett igen érthető. Erre mutat végső fokon az a körülmény is, hogy a 40 óv alattiak két korcsoportjának aránya összegezve Budapesten és az elővárosi övezetben, nagyjából végig azonos egymással, csak az utóbbi esetben a 15 éven aluliak, előbbieknél viszont e koron felüliek arányának nagysága a meglepő. A többi korcsoport arányai nagyjából szintén egyeznek egymással, legfeljebb Budapesten belül kezd — mint láttuk a tízes évekre megfigyelhetővé válni
