Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

a korszak egyik legjelentősebb alapítását, a bécsi Hofherr-gyár magyarországi üzemének megépítését Kispest határában), mint inkább a meglevő vállalkozások megerősödése, a belső tőkefelhalmozás és a technikai felszerelés modernizálása — mindennek révén pedig új meg új termelési ágazatok meghonosítása. Jellemző vonása emellett a fejlődésnek, hogy ugyanekkor — megfelelően a nagyipari szakosodás fejlődése által nagyon is megnövelt igényeknek — nem csökkent, sőt némileg még tovább is növekedett a kis- és középüzemek (20 — 500 munkással) jelentősége. Az általuk foglalkoztatott munkáslétszám aránya 1900 és 1910 között minden kategóriában némileg növekedett, a 300 munkás alatti üzemek esetén pedig általában megkétszereződött — ugyanakkor, mikor az ezer munkás feletti gépipari üzemek összmunkáslétszáma csak másfélszeresére nőtt. Részben — főleg az üzemnagyság alsóbb kategóriáiban — jól mutatja ez a már az előző korszak vége felé is feltűnően nagyszámú, de ekkor még kisebb, erősen specializálódó üzemek, műhelyek legalábbis egy része előtt az iparfejlődésnek éppen ebben az ágazatában a nagyüzemi fejlődéssel összefüggésben kibontakozott lehetőségeket: együttesen azt is, hogy a főváros vas-fém-, valamint gépiparában a tovább erősödő szakosodással együtt megindul bizonyos intenziválódás is: modernizálódás mind az alkalmazott technológiában, mind a gyártmány szerkezetben. Ez egyrészt a munkaerővel szemben támasztott szakmai igények növekedését, ugyanakkor azonban — amint azt majd éppen e szakmák esetén fogjuk megfigyelhetni — a munkásság helyzetének erősödését is jelenteni fogja. Valóban, ha most áttekintjük az iparág budapesti üzemeinek általános fejlődését, abban mindenhol a modernizálódás növekvő jelentőségét látjuk. A közlekedési eszközök cjyártáscthan a Ganz-vagon hagyományos profilja mellett gőzmotorkocsikat, gőzmotorosokat és gázfejlesztő generátorokat, robbanómotorokat, Diesel-motorokat kísérletez ki, a MÁV AG iíj, hatékonyabb mozdonytípusok mellett mezőgazdasági célú robbanómotorokat, de emellett cséplőgépeket és lokomobilokat is gyárt. A hajógyártásban az öbudai Hajógyár mellé most zárkózik fel az újpesti hajógyárak fokozatos fuzionálása során a Ganz Danubius, mely még a fúzió előtt Dieselmotorok, majd gázturbinák és hadihajógépek, emellett daruk és torpedómotorok gyártásával kísérletezik. 1903-tól gépkocsigyártás indul, először külföldi alkatrészek összeszerelésével, később a Röck-gyárban a budapesti posta Csonka-féle automobiljaival. A gépgyártásban 1905-ben a Láng-gyár kezdi meg Magyarországon először gázturbinák gyártását, a Fegyver- és Gépgyár is Diesel-motorok gyártásával kísérletezik. Á főváros gépiparában korszakunkban egyes gátló körülmények ellenére is kibontakozó műszaki haladást azonban legjobban az elektrotechnikai ipar üzemeinek gyors fejlődésén lehet lemérni. A kezdetek itt is visszanyúlnak az előző periódusra, elsősorban a Ganz-gyárra, melynek kiváló műszaki gárdája — mint emlékezhetünk — a transzformátor megszerkesztésével eleve kedvező alapot biztosított a gyár további elektrotechnikai tevékenységéhez. Éppen a Ganz lesz azonban, ahol az üzemet 1891-ben teljes egészében kezébe vevő finánctőke a befektetett tőke mielőbbi visszanyerése érdekében felhagy a Kandó-féle nagyvasút villamosítási kísérletekkel, viszont nagy eredményeket ér el az egyenáramú közúti és helyiérdekű vasutak Budapest és a környék helyiérdekű vonalain be is vezetett villamosításával, elektromos központok berendezésével, melyeknek gyártmányait külföldi nagyvárosokban veszik át — majd az önálló rt. formájában szervezett és helyileg is elkülönülő villamossági üzemben nagyfordulatszámú turbogenerátorok, vasúti kismotorok, műszerek, általában tömegcikkek gyártására rendezkedik be. A budapesti elektromosipar másik, nem kevésbé jelentős technikai éíjításokra támaszkodó, világviszonylatban is figyelemre méltó ágát az Egyesült Izzó képviselte, mely megszerzi a Ganz által visszautasított osmiumlámpa, majd a wolframszálas izzólámpa, 1913-tól pedig a gáztöltés alkalmazásának szabadalmát; a gyár ekkor már kedvező pozíciót biztosít magának a nemzetközi izzólámpa-kartellben is, ami azért lényeges, mert így termékei 5/6-át az egész világba exportálja. Emellett ez a gyár szereli fel Budapest modern telefonközpontjait így azután el tudja viselni a Kremenetzky-féle izzólámpagyár (az Orion-gyár elődje) hatalmas versenyét is, hogy majd a háború alatt tőkéjével mélyen beépülhessen abba. A századfordulótól sorra megjelennek Budapest iparában az elektromosipar új meg új ágazatai is: immár gyorsan növekvő modern gyárakkal, részvénytársasági formákban, bankok vagy közvetlenül a külföldi tőke közbelépésével. A régi Deckert és Homolka-cég (1907: 320 munkás) bázisán így jön létre 1911-ben az Ericson Magyar Villamossági Rt.; ugyanebben az évben részben a régi Neuhold-féle gyár, valamint a Székelv és Társa-féle vasúti biztosítóberendezés vállalat alapjain (részben pedig Berliner J. vezérképviselőségéből) így alakul meg a Telefongyár Rt. Az elektromosipar egyes ágazatainak ilyen fejlődése természetesen egyre több és több, ezekre épülő, ezeket kiegészítő ágazat kibontakozását is magával hozza. 1901-ben ,,Első Magyar Kábelgyár, Percy és Schacherer" néven részvénytársasággá alakul át a régi Percy és Schacherer-gyár, 1902-ben követi a Feltén és Guilleaume Kábelgyár is.