Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

után csak Magyar Bank). Élén egy, a hazai uralkodó osztályba már belenőtt, lassan konzervatívvá is váló régi bankemberekkel szemben a modern self made man típusát megtestesítő agresszív és mozgékony üzletemberrel, Elek Pállal. E hatalmasra nőtt tőkeerő birtokában a nagy hitelintézetek korszakunkban tovább folytatják ^ finánctőke és szélesen kibontakoztatják az előző periódusban még éppen hogy megkezdett behatolásukat "^0* immár nemcsak a főváros, hanem az egész ország hitelügyébe, főképp pedig iparába is. A fejlődés ilyen útja törvényszerű: a kapitalizmus monopolista szakaszára jellemzően a bankokban a a rész vényügy és a hagyományos folyó banküzletek profitja révén felhalmozódott roppant tőke, míg egyrészt a társadalom új meg új rétegeit vonja be érdekkörébe, feléjük is kiépítve immár a saját tőkegyűjtő csatornáit — vagy ellenőrzése alá vonja a már kialakult ilyen vállalkozásokat , addig másrészt ezáltal is növelt tőkéjének egyre magasabb profitot keresve, már az iparba áramlik ki, melynek fejlődése a század második felében világszerte bekövetkezett hatalmas technikai fejlődés folytán egyre nagyobb, pusztán (akár részvénytársaságba is összeállt) magánosok által már nem is produkálható és szinte korlátlan tőkéket igényel. Persze az utóbbi jelenség sem új; emlékezhetünk: az 1870-es évek elejének nagy finanszírozó bankjai már felismerték az ipari vállalkozás mindennél nagyobb hasznát, és mint crédit mobilier típusú finanszírozó bankok 268 — 269. Pénztárterem és páncélterem a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank új szókházában (Quittner Zsigmond) a mai Roosevelt téren 36* 547