Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

A vásárcsarnokok feladata az eddig kiskereskedők kezében szétforgácsolódott fővárosi élelmiszerpiac egységesítése lett volna a nagykereskedelem megerősítésével, sőt egyes esetekben kifejezetten annak megteremtésével. A központi vásárcsarnokba áru ugyanis nemcsak a nagykereskedők és a magánbizományosok részére volt feladható, hanem kijelölt hatósági közvetítők révén maximális és a hatóság által is ellenőrzött 8%-os haszonnal a vásárcsarnok maga is átvett minden megfelelő minőségű árut, biztosítékot nyújtva ezáltal a termelőnek (akit a csarnok hivatalos árjegyzései a várható vagy kurrens árról állandóan tájékoztattak) felküldött áruja értékesítését illetőleg. A központi vásárcsarnok ilyen funkciójához képest a korszakunkban 4-ről 7-re nőtt számú kerületi vásárcsarnokok lényegében már csak higiénikus, fedett és az itt átáramlott élelmiszer minősége szempontjából állandóan ellenőrzött piacok, ahol a kiskereskedelem árusít. A vásárcsarnoki rendszer nagyon is reális igényeket elégített ki, ezt forgalmának növekedése mutatja: a Központi Vásárcsarnok felhozatala az 1897. évi 283 ezer mázsáról 1912-ig 1 millió-200 ezer mázsára nő, tehát több mint megnégyszereződik. A város olcsó és egyenletes élelmiszerellátását azonban megoldania nem sikerült -- hiszen az általános drágulás okai hatókörén messze kívül estek. Már a 900-as évek elején sok a panasz a csarnoki vasúti vágány csekély (csupán 23 vagonos) kapacitása miatt, amin a város végig nem tud segíteni, bár a beérkező néha 70 - 135 vagonnyi áru így szétforgácsolt, több részletben történő terítése éppen hogy növeli az áringadozást. Persze a város vissza akar kapni valamit a csarnoképítésbe befektetett, később sokszor szemére hányt 11 és fél millióból, és így nem szívesen rakja ki a busás helypénzt fizető nagyvágókat éppúgy, mint az ott árusító kiskereskedőket sem, és nem hajlandó lemondani a különféle csarnoki illetékekből származó hatalmas bevételekről. A csarnokok 1907. évi 531, 1908. évi 560, 1909. évi 647 ezer koronás bevételét biztosító illetékei persze 1911-re már minden beérkező mázsa árut 1,11 koronával megdrágítanak. Ezen évek alatt azonban a vásárcsarnoki húsfelhozatal így is 11-szeresére, a baromfi-felhozatal 6-szorosára, a főzelékfélék felhozatala 267. A Központi Vasárcsarnok (Petz Samu)