Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

számaránya most a választottpolgári testületen belüli 7 %-ról egyszeriben 26,5 %-ra nőtt, a kereskedelmi tevékenységet folytatóké pedig 20 %-ról 8,5 %-ra csökkent, holott a kereskedők között nyilvánvalóan sokkal többen akadhattak a polgári átalakulás gondolatával rokonszenvező elemek, mint azok között, akiknek a létalapját a szőlőművelés vagy a házbérjövedelem képezte.46 Szolgáljon viszont mentségükre a budaiaknak, hogy különb eredménnyel az a választás sem járt, amely június közepén zajlott le Óbudán, ahol is — az 1848 :XXIV. törvénycikk előírásai szerint előbb az eddigi külső tanács örökét vette át egy a szabad királyi városokéhoz hasonló (75 tagú) képviselőtestület, majd sor került a (megkülönböztetés kedvéért eddig belsőnek nevezett) tanács újjáválasztására is. Óbudán ugyanis éppúgy kialakult egy a lelépő tanácsot a „közlakosok" érdekeinek semmibevételével vádoló ellenzéki csoport, akár Budán Jakobson körül, az itteni Martin Schödl vezette ellenzéknek azonban a budaitól eltérően sikerült is diadalt aratnia: a június 15-én megválasztott új tanácsba még az eddigi bíró, Krövick Antal sem jutott be, s négyen helyükön maradtak ugyan a korábbi tanácstagok közül, sőt az új bíró, Graf Lipót is e négyek együtteséből került ki, a többi tíz tanácttag viszont csupa új ember lett.47 Csakhogy ez az új tanács a továbbiakban éppoly mélységesen maradi testületnek bizonyult, amilyen elődje is volt, és így az óbudai polgárok egymással végletesen meghasonlott, de egyaránt a múlton csüggő csoportjainak mostani megmérkőzéséből a polgári átalakulás ügyének semmiféle haszna nem származott. Kedvezőbb eredményre vezettek viszont a június második felében végre Pesten is lebonyolított választások, s ez szorosan összefüggött azzal, hogy a pesti viszonyok mind társadalmi, mind politikai tekintetben — jóval érettebbek voltak a budaiaknál vagy az óbudaiaknál. Pesten ugyanis a bontakozóban lévő tőkés rend gyökerei sokkal mélyebbre nyúlván, itt a feudális céhpolgárság és a - szerepét tekintve ehelyütt is a középkori patrícius-polgárságra emlékeztető feudális ingatlantulajdonosi réteg egymás közti ellentétei már nem nőhettek fölébe azoknak az ellentéteknek, amelyek ezeket a rétegeket együttesen fordították szembe a polgárosodás folyamatának minél gyorsabb és minél maradéktalanabb kiteljesedésében érdekelt rétegekkel. S, igaz, a forradalom kitörése után az ilyen természetű ellentétekre is tompítóan hatott az a veszély, amellyel a munkásság mozgalmai és a politikai baloldal törekvései fenyegették a polgárság egészét, május közepe óta azonban ez a veszély ismét kisebbedni látszott, ettől fogva tehát ismét lazulni kezdtek a polgárság sok vonatkozásban eltérő érdekű csoportjait eddig oly szorosan egybefűző kötelékek is. S ráadásul Pesten a választásokon nem is csak polgári elemek hallathatták szavukat, hanem a szavazóközönségnek ehelyütt meglehetősen nagy hányadát kitevő értelmiségiek és nemesurak is. Ezeknek a zöme pedig a polgári átalakulás ügyének feltétlen híve volt. S többségük, ha a kormány és a márciusi fiatalok vitáiban kellett állást foglalnia, persze éppúgy a kormány mellett foglalt állást, akár a helybeli polgárság többsége is, ha azonban az a kérdés került napirendre, hogy a város igazgatása a polgári átalakulás híveinek a kezébe menjen-e át avagy továbbra is az átalakulás ellenségeinek a kezében maradjon-e, kész volt akár a márciusiakkal is összefogni a maradiság képviselői ellen. Ilyen körülmények között a választási előkészületek során, akárcsak Budán, Pesten is három pártszerű csoportosulás alakult ki, ezeknek az arculata azonban sok szempontból eltért a Budán kiformálódott csoportokétól. A legnépesebb csoport, amelynek a szervezésében különösen a lelépő tanácsnokok egyike, a legutóbbi országgyűlésen Pest városát és az osztrák titkosrendőrséget egy füst alatt képviselő Koller Ferenc, valamint a három Kasselik-fivér tűnt ki, s amely 16. Az 1848 májusában budai polgármesterré választott Johann von Walheim. Barabás Miklós litográfiája, 1854 Tisztújítás Óbudán Tisztújítás Pesten