Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

254. Tárlat az 1885. évi Országos Kiállítás Műcsarnokában. Dörre Tivadar tusfestménye vei a kormány 1883-ban a Münchenből hazahívott Benczúrt bízta meg, a kor és még inkább a következő korszak legjelentősebb művészi alkotói vagy nem az ő kezük alól és egyáltalán nem is Budapestről indultak, vagy legalábbis a döntő művészi indításokat, hatásokat nem itt, hanem a századvégig általában Münchenben, kisebb hányadában Düsseldorfban, később meg már Párizsban szerezték. Ennek megfelelően a kor képzőművészetének történetében jelentős, tevékenységükben előremutató egyéniségek jó része — kivéve talán a szobrászokat, akiket a mesterséggel járó sokféle technikai munka (nyersanyagbeszerzés, faragás, öntés) szinte kényszerített Budapestre, s a festők közül a hivatásuknál fogva idekötött Székely Bertalant, Lotzot és Benczúrt - nem is élt Budapesten, hanem Münchenben (mint Hollósy köre, a későbbi nagybányai iskola magva) vagy Párizsban (mint Munkácsy vagy Paál László) -esetleg vidéken (mint Szinyei Merse). Ami elsősorban azt jelentette, hogy Budapesten korszakunkban a város jelentőségének kétségtelen növekedése ellenére nem alakult ki valamely, a valóban jelentős képzőművészeket összefogó, idevonzó művészélet — s nem kis mértékben ezen át, közvetve, azt is, hogy maga a város sem tudott a kor magyar festészetének témájává válni, sem városképében, sem életformáiban. A kor fővárosi zenei magaskultúrájának fejlődésében, eltérőleg a képzőművészetétől, bizonyos A zenekultúra kettősség érvényesül. A város jellegéből következően e területen is állami eszközökkel megvalósítva jönnek létre a felsőfokéi művészeti oktatás és a zenei magaskultúrát szolgáló előadóművészet központi intézményei. Polgárias szerkezetének kibontakozása során azonban a budapesti társadalom nem elégszik meg az ezen intézmények által nyújtott kultúrával: annak egyszerű passzív elfogadásával és használatával, hanem ezek mellett öntevékenyen létrehoz és fenntart sajátlagosan helyi igényű, részben amatőr zenei intézményeket is - ugyanennek a magasműveltségnek jegyében. Budapest zenei magasműveltségét korunkban a két irányból is, de azonos ízlés jegyében induló és működő intézmények egysége fogja meghatározni. A fővárosi zenei magasműveltség irányát egyszerre tükröző és sokban meg is határozó állami intézmények élén a Zeneművészeti Főiskola áll. Nem gyökértelen intézmény: a két városban már a városegyesítés előtti években, sőt a XVIII. századig visszanyúlóan nagy és élő hagyománya van a klasszikus európai zene oktatásának. Az ezzel foglalkozó szép számú zenetanár mei-32* 499