Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

Budapesten a könyvkiadást, a hírlapkiadást vagy a nyomdaipart, hanem éppen az e területek legjelentősebb vállalkozásai esetén - - folytatva egy már a reformkortól megfigyelhető, bár akkor még inkább kisipari méretű tendenciát - már ezeknek az ágazatoknak is néhány kézben való összpontosulását hozza magával, Budapest országos kulturális súlyának és jelentőségének nemcsak jele-, de elsősorban eszközeként is. Mindezt méreteiben megfoghatóbban mindenekelőtt a magyarországi nyomdaipar már korábban is megfigyelt, korunkban azonban roppantul meggyorsuló és megerősödő budapesti területi koncentrációja érzékelteti. E koncentráción belül azonban Budapest nyomdaiparában a millenniumig eltelt negyedszázad alatt tovább erősödött a polarizáció is: egyrészt tovább nőtt a nagy nyomdák száma, másrészt hallatlan mértékben megszaporodtak a kicsiny, olykor egyszemélyes, a tulajdonos által vagy csak 1 — 2 munkással működtetett nyomdai műhelyek. E fejlődés csúcspontján, a századfordulóra már csak a 20 munkásnál nagyobb munkáslétszámú nyomdaüzemek száma is 59-re, munkásaiké pedig 6135-re emelkedett; ehhez a 20-nál kisebb munkáslétszámú 501 vállalkozás 1732 munkást adott még hozzá. E nyomdák közül hétnek munkáslétszáma már 200 felett jár; csak ezek összesen 2700 munkást foglalkoztatnak. Ezek a számok és a mögöttük álló vállalkozások (köztük az Athenaeum, a Franklin, a Révai, a Pallas, a Légrádyak roppant teljesítőképességű nagy nyomdáival) az ország nyomdaiparának máris több mint a felét jelentik; jelentőségüket csak aláhúzza, hogy ezek az országnak nemcsak legnagyobb, de legmodernebb nyomdái is. Mert 1873-ban már Budapesten is megjelenik az első rotációs gép a Pester Lloyd nyomdájában, és a nyolcvanas évekre már minden nagyobb fővárosi nyomdában megtaláljuk a rotáci()sokat. Ezeket 1887-től már Budapesten is gyártják, ám a szedőgépek csak a korszak legvégén fognak megjelenni Budapest nyomdáiban. Nem utolsósorban e rendkívüli súlyú és tőkeereje révén technikailag is legnagyobb teljesítőképességű nyomdaipari koncentráció teszi lehetővé Budapest korunkban ugyancsak tovább erősödő vezető szerepét Magyarország időszaki sajt<)jában. Az időszaki sajtó számszerű fejlődésére vonatkozó adatok nem hézagtalanok, de tudjuk, hogy míg 1867 körül az egész országban 119 magyar és 73 idegen nyelvű lap jelent meg, e szám már 1882-re 412-re, ill. 174-re nőtt, 27 30 milliós példányszámmal. A 412 magyar nyelvű lap közül 182 Budapesten jelent meg nyilvánvalóan ezek között az ország vezető és így legnagyobb példányszámú politikai és szakmai lapjaival. Korszakunk végén, a millennium évéről már teljesen pontos adatokkal rendelkezünk, melyek világosan mutatják a főváros kulcsszerepét: az országban megjelenő 999 lap közül (melyből már 747 a magyar nyelvű) 384 jelenik meg Budapesten (ebből 291 magyar, 42 német); e lapok postán szállított példányszáma megközelíti a 79 és 1/4 milliót (magyar 58, német csaknem 15 millió) és ebből Budapesten 68 és 1/4 millió példány jelenik meg: 52 millió magyar, 13 és 1/4 millió német nyelven. Budapest súlya a természetszerűen nagy példányszámú politikai lapokban nagy : a 190 politikai lapból 38 (ezekből 27 magyar és 7 német), de az 58 hazai szépirodalmi lapból is 30 (valamennyi magyar nyelvű) Budapesten jelenik meg. Az ország 512 szaklapjának is több mint fele, 298 budapesti (ebből 223 a magyar és már csak 29 a német) — és az ország 18 előlapjából is 11 (7 magyar és 4 német nyelven) hord budapesti impresszumot, különösen jelentős tényezőjeként a főváros befolyásának az egész ország élclapokon keresztül különösen nagy hatással alakítható immár tágabb értelemben vett világszemléletére is. Jeleként a fővárosi sajtóban a budapesti és az országos érdekek azonosulásának Budapestnek gyakorlatilag már nincs sajátlag helyi érdekű sajtója - ami azonban nemcsak azt jelenti, hogy Budapest problémáit is az országos sajtó tárgyalja, de egyszersmind a szélesebb várospolitikai érdeklődés még csekély voltának is egyik jele, Budapest időszaki sajtójának ilyen túlsúlya mellett érthető lesz, hogy a vidéki újságok (talán csak néhány erdélyi lapot kivéve) hatóköre beszűkül, csupán a helyi viszonyokra korlátozódik, a világ- és a hazai nagypolitika dolgaiban a millennium éveire már a budapesti lapok adják meg az eligazítást. De a vidéken megszűnik a szélesebb tömegekhez szóló folyóiratkiadás is, és szinte teljesen megszűnik a rendszeres, szélesebi) tömegekre alapító könyvkiadói tevékenység is. Az így országos hatókörűvé nőtt budapesti sajtó érdeklődését és így tájékoztatásának irányát is egyre jobban az őt körülvevő, közvetlenül befolyásoló nagyváros viszonyai határozzák meg. A politikában a fővárosban koncentrálódva a társadalomtól eltávolodó, egyre zártabb körben mozgó, saját szabályait kiépítő parlamenti politika kerül érdeklődésének központjába - ós a városnak elsősorban erre a politikára válaszok), e korban még inkább csak a polgár és legfeljebb a kispolgár vagy a diákság és még csak ritkán a legszélesebb tömegek és a munkásság által kifejezett reflexei. Emellett előtérbe lépnek a városnak mint legközvetlenebb fogyasztónak újfajta társadalmi pszichikumábé>l származó igények, a bontakozó nagyváros eseményekben és problémákban egyre gazdagabb, és lakosai, a lap elsősorban lehetséges olvasótábora által is egyre nagyobb érdekkel kísért mindennapjai felé fordítva az újságíró figyelmét. Mindennek együttes hatásaként e sajtó egyre inkább azt teszi az ország nyilvánossága elé vitt közüggyé, ami Budapesten zajlik: politikai intrikákban éppúgy, mint bűnözésben vagy kultúrában,