Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

247. Körösi József Hivatal igazgatója a Fővárosi Statisztikai .1 Ez a korszak indítja meg az agrárország számára oly rendkívül jelentős mezőgazdasági kísérletügyi intézmények hálózatának kibontakozását is; központi intézményei ennek is Budapestre települnek. Sorukat 1880-ban a filoxéra elleni védekezés céljára felállított Országos Filoxéra Kísérleti Állomás nyitja meg (mely 1890-ben Állami Rovartani Állomássá alakul); ugyancsak a bortermelés gyakorlati igényei hívják életre 1881-ben a Borvizsgált) Állomást is. Utóbbi már a következő évben Vegykísérleti Állomássá, 1892-ben pedig Országos Chemiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomássá alakul, immár minden a mezőgazdaságra fontos anyag tudományos vizsgálatára s egyúttal központjaként is a vidéki állami vegykísérleti állomások kiépülő hálózatának. 1887-ben létesül, 1891-ben pedig már önállósul és laboratóriumokkal és műhelyekkel jól felszerelt külön székházat is kap a Budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás; 1893-ban hozzák létre egyelőre a Nemzeti Múzeum két szerény szobájában az Országos Ornitológiai Központot a madarak tanulmányozására és védelmére; ebből majd 1901-ben (már a Földművelésügyi Minisztérium irányítása mellett) az Országos Madártani Intézet fog kibontakozni. Korszakunk legvégén, 1896-ban mondja ki törvény egy budapesti Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet felállítását-és ez a millenáris év indítja meg, ugyancsak Budapesten, az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás munkáját. Közelebbről megnézve: mindezek az intézmények sokáig még csak meglehetősen szerényen dolált. felszerelt és kisszemélyzetű intézmények, de már megteremtik az intézményes alapját e tudományok majdan tovább differenciálódó igényei kielégítésének és ezek ugyancsak Budapestről történő továbbfejlesztésének is. közgyűjte- E korszak a tőkés gazdaság és polgári társadalom kibontakozásának sodrában nemcsak a menyek felsőfokú, általában már tudományos, ill. kifejezetten művészi igényű szakoktatás új meg új intézményeit s az első önálló tudományos kutatóintézeteket hívja életre és telepíti Budapestre, hanem nagyban fellendíti a központi funkciójú országos és így természetszerűleg ugyancsak Budapesten működő (ill. idetelepített) közgyűjtemények fejlődését is. Mindenekelőtt a Nemzeti Múzeum indul gyors fejlődésnek ezekben az évtizedekben: 1867 óta az országgyűléstől évi 100 ezer forintos dotációban részesül. A millennium évében könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár, melv a reformkor óta a magyarországi könyvtermelést illetően a köteles példányok gyűjtésére jogosult, már több mint 530 ezer kötetet tartalmaz; kézirattárában nagyértékű kódexek sorakoznak, köztük a szultántól visszakapott Corvinák; levéltárába egyre-másra helyezik el családi levéltáraikat az ország legelőkelőbb nemes családjai. Nemzetközi viszonylatban is rendkívül gazdag éremtára; a régi.ségtár a most kibontakozó hazai régészet első nagy feltárásainak anyagával gazdagodik; természetrajzi tárában Európa egyik legjelentősebb, közel 8d ezer darabos ásványgyűjteményét őrzik (melyet itthon csak a Földtani Intézet gyűjteménye közelít meg); az állattárnak éppen 1894 és 1896 között megháromszorozódva a millió fölé emelkedő darabszámú rovar- és madárgyűjteménye nagy hírű; a növénytár 400 ezer darabos állománya a teljes magyarországi flóra bemutatására törekszik; képtárának 1896-ra mintegy ötödfélszáz darabja az újabb magyar festőművészet legteljesebb gyűjteménye. A már 1872-ben megszervezett néprajzi gyűjtemény még bontakozóban van csupán, de 1894-ben még csak 10 ezernyi darabja az ezredéves fordulóra már több mint kétszeresére gyarapodik; legértékesebb részében üeguly és Pápai a magyarok távoli rokonainál végzett gyűjtéseinek és Xántus János kelet-ázsiai titjának anyagát őrzi. A millennium évében mindezt a Múzeum palotájának 157 helyiségében elhelyezett, hatalmas, 4 és fél millió forintra értékelt anyagot 40 tisztviselő és 29 főnyi segédszemélyzet őrzi és kezeli. Ezen túl azonban a Múzeum arcképei (1896-ban 826 táblakép és több mint 13 ezer darab grafika) az 1884-ben alapított Magyar Történeti Képcsarnok anyagaként az Akadémia épületében találhatók; 6 tisztviselőből és 7 főnyi segédszemélyzetből álló személyzete közös a közvetlenül a városegyesítés előtt, 1871-ben megvásárolt és ugyancsak itt elhelyezett, egykori Esterházy-képtár bóltovábbfejlesztett Országos Képtáréval.