Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

VIL A NAGYVÁROSI KULTÚRA KIBONTAKOZÁSA A gazdaság, a városépítés, a városi társadalomszerkezet és a várospolitika: a városfejlődés az eddigiekben felsorolt, a városegyesítés utáni években gyors lendülettel kibontakozó összetevői mellett a Budapest új arcát kialakító tényezők sorában korszakunkban a fentieknél nem csekélyebb súllyal jut szóhoz a város kulturális életének fejlődése. Nem csupán felszíni jelenségek eredője: valamilyen többé-kevésbé csak esetleges kísérője a városfejlődés nála mélyebb és súlyosabb folyamatának. A kapcsolat a kultúra és a városfejlődés egésze, ill. annak gazdasági mozgatói között, ha természetesen nem közvetlen, csak áttételes is, mégis szoros és főleg szerves: a budapesti kultúra kialakulásánál ugyanazokat a tendenciákat érvényesítve, mint a városfejlődés egyéb területein. Ha tehát Budapest kulturális fejlődését, a városegyesítéstől kezdve egyre erőteljesebben, részint az országos, központi funkciókat ellátó intézmények budapesti összpontosulása fogja jellemezni, részint a város kultúrájának országos viszonylatban is legmodernebb, a magyar társadalom problémái iránt leginkább fogékony, rájuk a leghaladóbb választ adni képes volta akkor ez éppúgy természetes következménye annak, hogy 1867 után a város nemcsak gazdasági, de immár politikai központja is lett az országnak, mint annak a ténynek, hogy — elsősorban e folyamat eredményeképpen társadalma az országban a legszabadabb a feudális maradványoktól. Ezért lesz különösen jelentős az, hogy a központi funkciók révén a város így meghatározott kultúrája fokozottan terjed szét az egész országban, általában sem csekély, sok vonatkozásban meg nagyon is súlyos tényezőjeként a magyar társadalom egésze polgárosodásának. Értékelésénél nem elhanyagolható körülmény azonban, hogy a kibontakozó- folyamatot jelentősen befolyásolja e nagyvárosi kultúra egyre élesebben szembetűnő, alapvető megosztottsága egyfajta magaskultúra és tömegkultúra között, e két nagy szférán, kivált azutó-bbin belül a különböző társadalmi osztályok és rétegek szerint még tovább is rétegeződve - de mindvégig összetartva a nagyvárosi társadalom sajátos szerkezete által, mely ezen túl meghatározva e rétegek, csoportok helyét a város munkamegosztásában, kultúrájuk helyét és egymáshoz való viszonyát is meghatározza majd. Budapest kulturális fejlődésének ebből a sokszorosan összefonódó szövevényéből a legszembetűnőbb elemet — s kivált korszakunkban - a legtágabban értelmezett kultúra országos központi funkciókat ellátó intézményeinek (e fogalmat is a legtágabban értelmezve) létrejötte jelenti. A központi funkció fogalma maga persze nehezebben körvonalazható fogalmat jelöl itt, mint pl. a gazdaságban vagy az államigazgatásban. De talán nem indokolatlan, ha kulturális vonatkozásban a továbbiakban mindazt az intézményt központi funkciójúnak tekintjük, mely egyrészt valamely kulturális szakterületen intézményesen hivatott képviselni az országosan a legmagasabbnak tekintett színvonalat, másrészt a kultúra valamely területén állandóan vagy időlegesen országosnak bizonyuló hatással lesz képes az ízlés formálására, a társadalom kulturális értékrendjének befolyásolására, alakítására. Budapest országos súlyát a hazai kulturális életben is jelentős, részben a városban összpontosuló ilyen funkciók fogják megadni. A magaskultúra budapesti székhelyű központi, a legmagasabb szintet képviselni hivatott A felsőoktatás intézményei közül legnagyobb jelentősége továbbra is kétségtelenül a főváros 1872 óta immár intézményei két egyetemének: az ősi tudományegyetemnek és az ilyenként csak 1871-ben megalapított műegyetemnek lesz. Mindkét egyetem már a városegyesítés éveiben új, modern épületeket, klinikákat, könyvtárakat kap. A tudományegyetem számára az 1869 1870-ben megépült (Esterházy, a mai Puskin utcai) természettudományi épületek mellé 1872 76-ban elkészült az élettani és a közegészségügyi épület, 1872 és 1884 között pedig az Üllői úti belső klinikai telep. 1885-re megépül a Múzeum körút 4. sz. alatti ásványtani épület, és 1885 88-ban a Tűzoltó utcai bonctani épület. A műegyetem számára 1880 és 1883 között épül meg a Múzeum körút 6- 8. sz. alatti, 1892-ben pedig az egyik Esterházy utcai épület; így a későbbi Trefort-kert körül kialakuló egyetemi városrész Budapest városképének csakhamar jellegzetes színfoltjává válik. Mindkét egyetem fejlesztése a tudományos kutatás éppen ezekben az években rohamosan meggyorsuló differenciálódásának jegyében az egész korszakon végig tovább tart. A tudomány-