Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

241. Lovas és gyalogos rendőr a Keleti pályaudvar előtt elsősorban lendületével és kevésbé a szervezett munkásság tömegével döbbentette meg az uralkodó A tömegvárt osztályt. A párt ui. még 1896-ban is viszonylag kicsiny volt; a bázisául szolgáló munkásegyletek előfeltételei kereteiben szervezett munkások összlétszáma országosan még a 10 ezret sem érte el. Ez korszakunkon végig lehetővé tette a kormánynak, hogy a munkásmozgalmat csaknem kizárólagosan rendőri és ne politikai problémának kezelje. A munkásmozgalommal az állam így — s még Budapesten is — csak alacsony beosztású, többnyire meglehetősen korlátolt, ennek megfelelően rosszindulatú és brutális rendőri alkalmazottak révén tartott „kapcsolatot". A fővárosi rendőrségnek gyakorlatilag közvetlenül a belügyminisztérium alá történt rendelése a rendőrök tevékenységét még inkább kivonta nemcsak a főváros, hanem még a szélesebb városi közvélemény befolyása alól is - bár a munkásmozgalom a városháza urainál sem számíthatott nagy megértésre. Csak 1894-re kezd a kormány megfelelő jelentőséget tulajdonítani a mozgalmaknak, s jellemző módon ekkortól az egész ország szocialista munkásmozgalmának figyelemmel kísérését a budapesti rendőrség veszi át, immár egyre színvonalasabb irányítással. Es a besúgói hálózatnak is széles kiépítésével; eredményeit ennek, többek között a budapesti rendőrségnek a munkásmozgalom állásáról készített, 1894-től induló s a következő korszakra már egyre gazdagabb tartalmú jelentései őrzik. A mmikásmozgalom ekkor már súlyos gondokat okoz az uralkodó osztálynak, melynek a pártalakulás óta eltelt esztendő elsősorban Budapesten megsűrűsödő sztrájkjai nyomán látnia kell, hogy a munkásmozgalom egyes nagy demonstrációban: nemcsak a sztrájkokban, hanem a tüntető felvonulásokban is, a szervezettek számánál jóval nagyobb tömegű munkásság vesz részt. S még nagyobb riadalommal tölti el az uralkodó osztályt a kilencvenes évek elején a szocialista agrármozgalmak kibontakozása. Erre az utóbbira a válasz természetesen már csakis a legkíméletlenebb terror lehet, kivált Bánffy miniszterelnök kormánya alatt olyan terror, mely jelentős mértékben a budapestieket is sújtja. A fővárosi mozgalommal szemben a kormánynak különleges aggodalmai is vannak: a millennium nagyszabású ünnepségeinek féltik a nyugalmát. A kormány az ünnepélyek dön-242. Toloncolás: a toloncház kerítése mellett (a mai Lóvásár utcán, háttérben a kerepesi temető falával) lovas rendőr kíséri a kitoloncolt szekerét