Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

V. BUDAPEST POLITIKAI ÉLETE A Budapestet, mint a fentiekben láttuk, az országnak nemcsak politikai-adminisztratív fővárosává alakító, de ugyanakkor országos gazdasági központi szerepét, társadalmában pedig az ország legpolgáribb társadalomszerkezetét létrehozó elemeket korszakunkban is tovább erősítő fejlődés magától értetődően meghatározza a főváros lakosságának magatartását, állásfoglalását az országos és a városi politikában egyaránt, éppúgy, ahogyan részben az utóbbin keresztül — megszabja Budapest várospolitikáját, ill. e politika talaját és lehetőségeit. E politika bázisa: a fővárosi társadalomnak a politika befolyásolására a polgári állam játék- Budapest szabályai szerint képviselőket küldő szavazataival jogosított rétege azonban rendkívül szűk országgyűlési legyen szó akár az országgyűlési, akár a községi választójogosultak létszámáról. Hiszen már képviselete a társadalom történetéről szólva láthattuk, hogy a főváros lakosságán belül az országgyűlési képviselők választására jogosultak száma az össznépességnek csak kb. 5,5 — 6, s még az egyáltalán jogosítható népesség (tehát a 20 év feletti férfiak) létszámának is csak kb. 18%-át alkotta. Ez az alacsony arány korszakunkon végig megmaradt, függetlenül a város népességszámának növekedésétől; sőt az 1872-ben 16 ezer választó létszámnövekedésének üteme némileg el is maradt az 1896-ig 600 ezerre növekedett népességszámé mögött. E bázis szúk volta ellenére, az 1887-ig három, attól kezdve általában négy és fél évenként ismétlődő országgyűlési képviselő-választások mégis képesek megmozgatni a fővárosi társadalom szélesebb, a választójog sáncain kívül maradt rétegeit is. A választási kampány — ahogy a nyolcvanas évek viszonyait Jókai szelíd iróniával leírja hat héttel a választás előtt kezdődik. A kerület legtekintélyesebb polgárai a következő vasárnapra gyűlést hívnak össze. Ezen 100-as bizottságot választanak, melyből 25 tag ünnepélyesen elindul a képviselőjelölt felkérésére. Majd miután beleegyezését megkapják, és visszatérnek a gyűlésbe, az rögtön elnököt, két alelnököt, három jegyzőt választ, és a legfontosabb embert: a pénztárnokot, aki a költségeket fizeti. A bizottság tagjai aláírják a választási kampányra szánt összegeket, s ebből rögtön több száz zászlót rendelnek a jelölt nevével. A következő vasárnapra pedig programadó gyűlést hirdetnek. Eközben szervezkedik az ellenpárt is, és ugyanezen menetrend szerint ők is megszervezik jelöltjük fellépését. A nevezetes vasárnapon így kerül sor mindkét táborban a programbeszéd elmondására, mely legalább egy órát kell hogy tartson; a párthívek ezután ünnepélyesen hazakísérik a jelöltet, akinek tiszteletére a következő vasárnapon pártvacsorát tartanak mintegy 500 terítékkel. Közben a kerület falait ellepik a plakátok, a kalapok mellé tollak kerülnek, a választmányi tagok pedig a gomblyukba a jelölt nevével díszített kokárdákat tűznek. A kortesek a korcsmák és kávéházak mélyén nekilátnak a kapacitálásnak, de megszervezik az utcabizalmiakat is, felelősöket jelölnek, akik a választás napján 10—10 választó előállításáért felelnek. A jelölt programbeszédét kinyomtatják, és megkezdi működését az iroda, mely nyilvántartja a pártnak elkötelezett választókat. Majd még egy programbeszéd következik, amely már az ellenzék programjával száll vitába és igyekszik szétzúzni azt; közben a nők számára táncmulatságot szerveznek, ahol a jelölt a jelentős párthívek feleségeivel bájolog; nem marad el a keresztapaság vállalása sem. A fiatalság fáklyásmenettel tiszteleg a jelölt lakása előtt, kortesnóták születnek, és megindul az ellenjelöltek szidalmazása; az utcák felett a jelöltek nevét hirdető transzparenseket húznak ki, és a kortesek immár megkezdik választóik vagy potenciális választóik esetleg megtámadott választójogának védelmét és az ellenfél hívei választójogának megtámadását. így jön el a választás nagy napja: a kerület egyetlen szavazóhelyiségében összegyűl a szavazatszedő bizottság és a pártok bizalmiak 8 órakor benyújtják az ajánlásokat. Ekkorra már a közel eső tereken és utcákban ott sorakoznak zászlók alatt, tollasán a különböző pártok szavazói, a kortesek éber felügyelete alatt: részint nehogy megszökjenek, részint, hogy a választásnál mindannyian a megfelelő névre szavazzanak. Először 20-asával eresztik be a szavazókat, felváltva a két párt emberei közül. Délutánra az előre megszervezett választók kezdenek elfogyni; ilyenkor indul meg a feliratkozott, de még hiányzó választók összeszedése. A kültelkiek, akik mezőgazdasági munkát végeznek, csak délután jöhetnek be az értük küldött omnibuszokon.