Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

Újépületen és még inkább a Körúton kívül eső részein, ahol a század végéig még a malmok és a nagy fatelepek húzódtak, malomipari és faipari, részben pedig építőipari munkásság is lakik, igen sivár körülmények között. A VI. kerület belső részeinek karakterét a Lipótvárossal rokon ipari és kereskedelmi alkalmazotti elemek, valamint az Andrássy (ma Népköztársaság) út körüli villanegyed nagyburzsoáziája adja meg. Itt azonban ezek mellett már a VII. kerülettel azonosan - nagyobb szerep jut az önálló közép- és kispolgári egzisztenciáknak is. A különbségek persze így is megvannak: a VI. kerületben inkább a közepes és kisebb kereskedők, a VII.-ben inkább bizonyos kisiparosok: cipészek, szabók, női kézműiparosok, de a Holló utca környékén aranyművesek, ékszerkészítők is, a VI. kerületben inkább a kávéházak, a VII. kerületben inkább a vendéglők tömörültek. Sajátos színezetet ad a VI. kerületnek az Andrássy út hivatalai és bérházai s a Nyugati pályaudvar által meghatározott vasúti centrum: Budapest vasutasainak és vasúti mérnökeinek közel 1/3-a lakik itt. A proletariátust a VI. kerületben a Váci út gyári, elsősorban gépgyári negyedének, a VII. kerületben inkább a vasúti műhelyeknek szakmunkássága és segédmunkás, napszámos tömegei képviselik. De mindkét kerületnek megvan a maga sajátos kulturális vereté is: a képzőművészeti és zeneművészeti főiskolák (és a kávéházak) közelsége révén itt lakik Budapest képzőművészeinek és zeneművészeinek (ideértve a kávéházi zenészeket is) fele. Sajátos színfoltot jelent e kerületek társadalmában a zsidóság hagyományosan igen magas aránya: az V—VI. kerület népességének 1/3 része tartozik az izraelita felekezethez. Arányuk a Király (ma Majakovszkij) utcában, a pesti zsidóság hajdani központjának, az Orczy-háznak környékén a legmagasabb: itt a népesség 3/4 része zsidó, és a zsidóság többségben van a Károly és Váci körúttól (ma Tanács körút, ill. Bajcsy-Zsilinszky út) a Nagykörútig, s a Váci körúttól a Dunáig, ill. az Újépületig terjedő egész területen; ezek részint a nagykereskedelmi és hitelélet, részint a sajátosan kispolgári és alkalmazotti rétegek lakásai. A VII. és VIII. kerületben (s valamivel kisebb arányban a IX.-ben) tömörült össze Budapest nyomdászainak kb. fele. A VIII. kerületre különben már a kereskedelmi elemek arányának erős csökkenése jellemző. Itt inkább a kisipar uralkodik: a fa-és a bőripar, valamint a vasipar; a nagy vasúti műhelyek, vagongyárak révén a gyáripari munkásság jelentős része, de még nagyobb arányban a napszámosság is e szakmákhoz kapcsolódik. A városrész külső részeiben Budapest fuvarosai tömörülnek: színek és istállók állnak az udvarokban, bennük a konflisok, fiákerek vagy a nagy stráfkocsik és lovaik. S ha a VI. kerület a vasutasokat, a VIII. kerület és azonos arányban a VII. is — a postásokat gyűjti össze: a főváros postásainak fele e két kerületben lakik. A Józsefváros erősen kispolgári képéhez hozzátartozik még a fővárosnak a postásokkal azonos arányban ideköltöző kishivatalnoksága. Intellektuális elemét a kerületnek az orvosi fakultás és klinikái vonzzák ide; egész Budapesten ebben a kerületben legmagasabb az orvosok és általában az egészségügyi személyzet — s a Nemzeti és a Népszínház köré települve a színésznép - - aránya is. A városrésznek a Múzeum körüli mágnásnegyeddel határos belső része, a budapesti „Saint Sulpice" a magyar politikai katolicizmus központja, Budapest legmagasabb papi arányszámával; külső részein viszont Budapest nyilvánosházai tömörülnek: itt, a Rákóczi tér környékén (és a VI. kerületben a Király utca mellékutcáiban) találjuk Budapest nyilvántartott prostituáltjainak csaknem felét. A Józsefvárosnak ezzel a rendkívül összetett, sokszínű arculatával szemben a Ferencváros már sokkal homogénabban külvárosi jellegű kerület: malmok, fatelepek, és a vágóhíd vidékén erős húsipari, valamint faipari és malomipari népességgel. A fuvarozás és a hozzátartozó bőriparosság itt is igen jelentős szerepet játszik; a kerület értelmiségi veretét itt a Kálvin téri templom körül csoportosuló református egyházi körök és az ide is áthúzódó színésznép adják meg. Kőbánya lakosságára még korszakunkban is a munkásság, ezen belül azonban a majorok, a tehenészetek és a téglagyárak munkásainak s a vasutasoknak magas aránya nyomja rá a bélyegét: értelmiségi vagy kereskedelmi népességgel itt már nem találkozunk. Egy pillantás ezek után a millenáris Budapest e többféle szempontból többféle színnel felrajzolt társadalmi térképére, s annak különböző elemei most egymást fedő, világosan meghatározott kontúrokkal állítják elénk e társadalom területi elhelyezkedésének főbb körvonalait és tömbjeit. A városnak Pesten a Kiskörút és az Újépület vonala által, Budán részben a Margit körút (ma Mártírok útja), Attila utca és a Duna által közrefogott városrészében: a Vár, a Víziváros, az Országút, a Krisztinaváros és a Tabán alkotta hagyományos magvában Pesten inkább az országos gazdasági élet, Budán inkább az állami élet központi szerveivel és az ezek köré tömörült, általuk foglalkoztatott népességgel találkozunk. A városmagban ennek megfelelően aránylag konszolidált lakásviszonyok uralkodnak, kényelmesebb, tágasabb lakásokkal, cselédtartásra képes, polgárosodott és a polgári alapműveltségnek is birtokában levő lakossággal. Nagyjából ilyen vagy ilyenné alakulni kezdő viszonyok jellemzik még a Pesten a városegyesítés és a millennium között megindult városfejlődés eredményeképpen beépült területnek a régi városmaggal határos s kifelé mintegy a Nagykörútig nyúló részeit is, elsősorban az Andrássy úttól