Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

199. A mai Népköztársaság útjának keresztmetszete a földalatti villamossal az 1890-es évek második felében lezáródásakor, a millennium ünnepi esztendejének a végén, fő vonalaiban Budapest közúti közlekedési hálózata is készen áll. A fővárosi urbanizációnak a városfejlődés szempontjából továbbra is egyik legjelentősebb ^ közegészeleme a közegészségügyi szervezés; ennek hagyományos, már az előzőkben vázolt feladatai a ségügyi városi népesség létszámának roppant növekedése következtében korszakunkban részben meny- urbanizáció nyiségileg megnövekednek, részint új meg új technikai, tudományos és szervezési igények szükségszerű jelentkezése folytán minőségileg is bővülnek. A műszaki urbanizáció olyan általános és így a közegészségügy szempontjából is rendkívül jelentős elemeinek létrehozatalán túl, mint a csatornázás, ivóvízellátás, ill. ezek bővítése vagy az építésügy szabályozása a lakások egészségesebbé tételének törekvéseivel, korszakunk új, sajátlagosan egészségügyi vonatkozású intézkedésekkel és intézményekkel is hozzájárul a városfejlődéshez. 1881. július 1-vel járványellenes intézkedések lépnek hatályba: kötelezővé teszik az egyes esetek bejelentését és ennek nyomán a beteg lehető elkülönítését, beteg iskolás gyermekek iskolalátogatásának megakadályozását; elrendelik kolera, tífusz, himlő, vörheny, diftéria ós néhány ritkább fertőző betegség után a lakások olykor kötelező, más esetben fakultatív fertőtlenítését. Utóbbi végrehajtása során 1896-ra már 3200 lakásban közel 341 ezer tárgyat fertőtlenítenek. A járványos betegségek csak ettől azonban még nem szűnnek meg: 1886-ban kolera-, erős himlő-és vörheny járvány is pusztít, sőt a kolera 1892 93-ban is visszatér. A járványok valóban jelentős csökkenéséről ezért végül is csak 1892-től, a Fertőtlenítő Intézet üzembe helyezése és a Szent László Kórháznak mint a fertőző betegek elkülönítésére alkalmas járvány kórháznak 1893-ra történt megnyitása után lehet beszélni. Az egészségügyi adminisztráció és intézményhálózat azonban korunkban a járványellenes intézkedések keretein túl is jelentős mértékben kibővül: benne egyre nagyobb szerephez jut a nem járványveszélyes, de egyszerűen beteg ember orvosi ellátása is. A korszakon végig nő az egészségügyi személyzet létszáma; 1893 után a kibővült hatáskörű és szervezetű kerületi elöl-