Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

A villanyvilágítás és általában az elektromosság felhasználásának szélesebb körű elterjedését azonban csupán a transzformátornak és az izzólámpának megjelenésétől lehet számítani; előbbi az apró helyi áramfejlesztők helyett az áram nagy központi áramfejlesztő telepekről történő vezetését és elosztását, utóbbi pedig a bonyolult és körülményes ívfény helyett az izzószálas világítótesteket tette tömegméretekben használhatóvá. így lesz lehetővé, hogy az árameladásra berendezett nagyüzemi áramfejlesztés első üzemei (mindjárt kettő) 1893-ban Budapesten is megalakuljanak, részben világítási, részben azonban mozgató energia szolgáltatásának is céljával. A két vállalat, a Budapesti Altalános Villamossági Rt. és a Magyar Villamossági Rt. 45 — 45 esztendőre kapott koncessziót a fővárostól arra, hogy az utcai nyilvános közvilágítás és a magánvilágítás számára, valamint bármely más célra elektromos áramot szolgáltasson. A gáztársaság tapasztalatain okulva azonban a szerződés hangsúlyozta, hogy a koncesszió nem monopólium jellegű és a vállalatoknak semmiféle előjogot nem biztosít. A szerződés szabályozta a vállalatok által világítási áram fejében kérhető árakat: 1 kilowattóra árát 5 krajcárban állapították meg: emellett az ár mellett egy 9,6 spermacet-gyertya fényének megfelelő izzólámpával egyenlő áram ára óránként 1,5 krajcárba, egy 600 gyertyafényű izzólámpa árama 15 krajcárba került. Az erőátvitelre szolgáló áram egységárát egy kilowattóra után 4 krajcárban állapították meg, kimondva, hogy ezeken az árakon túl az áramszolgáltatásért semmiféle egyéb díj nem követelhető. A főváros fenntartotta emellett a jogot arra is, hogy a vállalatok üzembe helyezésétől számított öt éven belül az egységárakat leszállíthassa, ha valamely technikai újítás vagy a felhasznált anyagárak olcsóbbodása folytán az áram előállítása is olcsóbbá válik. A szerződés emellett engedményeket kötött ki a nagyobb fogyasztóknak: ezek között magának a városnak is saját fogyasztása számára — a nyilvános közvilágítás céljaira meg éppenséggel 40%-os kedvezményt biztosítottak. A főváros már a harmadik üzletév lejárta után kikötötte magának a 189. A Gázgyár a mai Köztársaság téren az 1890-es években 190. A Magyar Villamossági Rt. Damjanich utcai telepének áramfejlesztő gépei az 1890-es évek közepén