Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

kéréssel, hogy ő és társai álljanak a magukfajta szervezkedő legények élére s tegyék lehetővé ezzel, hogy a céhrendszert csakugyan sikerüljön is megdönteniük. Igaz viszont, hogy eredménnyel ez a kezdeményezés sem járt. Vasvári ugyanis azok közé az illúziókba sohasem kapaszkodó márciusi fiatalok közé tartozott, akik egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy — ha egyelőre késik is — előbb-utóbb mindenképpen el fog következni a magyar forradalom elleni nyílt ellenforradalmi támadás, s éppen ezért ellenzett minden olyan lépést, amely a forradalom táborát máris láthatóan megosztó belső ellentétek további fokozódására vezethetett. A legénymozgalom tehát rátermett irányítók nélkül maradt, ez pedig módot adott a mestereknek arra, hogy a mozgalmat megkíséreljék mellékvágányokra siklatni. És a mesterek éltek is az alkalommal; kivált azt hangoztatták sűrűn, hogy ők egyedül „azért nem adhatnak legényeiknek nagyobb díjt munkájúkért, mivel ők is keveset kapnak a zsidó mesterek miatt, kik olcsóért dolgozván, minden vevőt és dolgoztatót magukhoz húznak". S minthogy a zsidó kézművesek konkurrenciája valóban fennállott és éppen a legénymozgalmat elsőül kibontakoztató szakmában, a szabóiparban volt a legnagyobb (hiszen a 485 pesti német szabó-mesternek — meg a műhelyeikben dolgozó 1089 legénynek — nemcsak az önállósult, kontárként működő 610 céhlegény, hanem ezeken kívül még 204 tanácsi engedély alapján tevékenykedő zsidó szabómester — és az általuk alkalmazott 410 szabólegény — versenyével is meg kellett küzdenie, s ez a verseny különösen nyomasztóvá lehetett most, amikor ruhacsináltatásra a folyvást növekvő pénzszűke és drágaság miatt egyre kevesebben gondolhattak), az antiszemita uszítás korántsem pergett le hatástalanul a legényekről, — ha a mesterek iránti kiengesztelődés szellemét persze nem ültette is el bennük.28 így pedig Vasvári, bármennyire buzgólkodott is a belső ellentétek háttérbe szorításán, csak egy ellentétekkel alaposan át- meg átszabdalt város nevében köszönthette április 14-én a Pestre érkező Batthyányt és tisztségükben egy hete immár az uralkodó által is megerősített minisztertársait,29 akik — miután 11-én végre szerencsésen lezajlottá Pozsonyban alkotott törvénycikkek szentesítése és az utolsó rendi országgyűlés berekesztése — azért siettek most Pestre, hogy mielőbb hozzákezdhessenek az új törvényekben még csupán papíron körvonalazott polgári államberendezkedés tényleges kiépítéséhez. 11. A helybeli polgárságnak a Pestre érkezett miniszterek tiszteletére rendezett fáklyásmenete 1848. április 15-én. Ceruzarajz fehér fedőfestékkel, 1848. Történelmi Képcsarnok