Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

teljes hiánya. A városlakó bevándorlók eredetüket tekintve tehát jellemzően fejezik ki Budapest gazdasági kapcsolatainak főbb irányait is, ami persze nem azt jelenti, mintha e városokból csupa kereskedő vándorolt volna be Budapestre — de jelzi azt, hogy a gazdasági kapcsolatoknak a társadalomban milyen szélesen érvényesülő (részleteiben, mechanizmusában még felderítésre váró) más természetű hatásával is számolnunk kell. Ami a Monarchia osztrák feléből beköltözőket illeti: létszámuk növekedése már nem tart lépést a város népességszámának általános növekedésével; emellett a szülőhely szerinti rétegeződésükben is korszakunkon át egyfajta jellegzetes eltolódás válik megfigyelhetővé. Az ausztriai születésű budapesti lakosok számának alakulása 1869-1890 1869 1880 1890 Alsó-Ausztria és Stájerország 6 357* 7 345 8 421 Csehország, Morvaország, Szilézia 14 657 1 7 756 17 155 Galícia 4 082** 5 565 7 539 Egyéb 819 2 338 2 954 Összesen 25 915 33 004 36 069 * Felső-Ausztriával együtt. * * Bukovinával együtt. Az ausztriai születésű budapesti lakosok számának egyre kisebb arányú növekedésén belül az átalakulás legjellemzőbb vonása a cseh tartományokból érkező népesség számának 1880-ig még tartó, bár aránylag már ekkor is igen mérsékelt emelkedés után bekövetkező stagnálása, majd csökkenése. Világosan felismerhető benne a szakmunkások — az 1869-ben emelkedő s az otthoninál nagyobb béreket fizető budapesti gyáripari fejlődés hatására —még tömeges érkezése, mely azután 1880-tól részint az iparfejlődés átmeneti stagnálásának, majd a nyolcvanas években már Csehországban kibontakozott iparosodás szívóhatásának következtében megáll, sőt kezd visszafejlődni. Csaknem pontosan ugyanez figyelhető meg a többi osztrák tartományból bevándorlók számának alakulásában is, azzal a különbséggel, hogy ezeknél az 1870-es évtized a csehekénél erősebb emelkedést hoz (mintegy kárpótolva a csehországi szakmunkások létszámának csökkenő tendenciájáért, nyilván tájilag is differenciálódott különleges szakismereteikkel), az utána következő évtizedek pedig még nem visznek el a csökkenésig, csak a fejlődés meglassulásához. Mert még nő az alsó-ausztriai, a stájer és főleg a galíciai bevándorlók száma és aránya; utóbbiban a cári Oroszországban ekkor kibontakozó antiszemita pogromhullám hatását is látni kell: az 1880-as évek külföldi bevándorlói közül ez a leggyorsabban növekvő elem. A Monarchián kívüli külföldről érkező bevándorlók száma 1880 és 1890 között már ugyancsak kevéssé fejlődik: 5200-ról mindössze 5643-ra, ezen belül is a Német Birodalom mintegy 2900 főnyi bevándorlója számának vezető szerepével. Am e budapesti birodalmi németségnek belső szerkezetében ugyancsak érdekes eltolódások figyelhetők meg; az 1880-ban azonos létszámú (786, ill. 793) bajor és porosz elem fejlődésének iránya teljesen ellentétesre válik, tíz év utánra előbbinek 130 főnyi csökkenésével, utóbbinak 420 főnyi emelkedésével. Ezzel szemben a Balkán-államok 1880-ban mindössze 445 főnyi bevándoroltjának száma 1890-re is csak 750 főre nő. Az aránylag csekély növekedés — kivált egybevetve a budapesti gazdasági élet a Balkán meghódítását célzó már ismertetett törekvéseivel — jellegzetesen mutatja ezeknek az államoknak Magyarországhoz való viszonyát: kiszolgáltatottságát és idegenkedését egyaránt. Hiszen még ebben az aránylag csekély számú emelkedésben is jelentős részük van a bolgár bevándoroltak között Budapest környékére most érkező konyhakertészeknek. A demográfiai Ez az egészében tehát egyre inkább hazaiakból álló budapesti bevándorlás (melynek ilyetén mozgás tendenciája végül is azt bizonyítja, hogy a város által kínált megélhetési lehetőségek a nyolcvafo vonalat nag évekre

már elveszítették vonzóerejüket a Nyugat felől érkező bevándorlók számára, bár a hazaiak felé a vonzóerő még mindig fennáll, sőt erősödött is) Budapesten korszakunkon át továbbra is elsősorban és nem meglepő módon a munkaképes korosztályok magas arányát tartja fenn. Korszakunkban Budapest lakossága korösszetételében kibontakoznak a csíráikban már 1869-ben megfigyelt teljesen sajátos vonások. A 15 40 évesekből álló korosztályok ui. az országos 37,52%-kal szemben Budapesten éppúgy, mint már 1869-ben is, 1890-ben is 50,63%kal vannak képviselve. Olyan arány ez, melyet még az olyan regionális központnak megmaradt