Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

fázissal még el van maradva; megfigyelhető azonban, hogy a mezőgazdaság itteni útja már szétágazóban van. Ennek során elkülönülnek egymástól a helységeknek a mezőgazdasági népesség számaránya szerinti egyes típusai: az előző korszakunk legvégén alakulni kezdő, de mostanra már nagyra nőtt telepek, melyeken a mezőgazdasági népesség aránya még a 10%-ot sem éri el (Újpest, Erzsébetfalva, Kispest, Albertfalva); a már csak 15 — 20% közötti mezőgazdasági népességű, elsősorban az ipar vagy a forgalom révén kisvárosiasodó községek (Rákospalota, Budafok, Nagytétény, Budatétény, Csepel); a még kb. fele részben vagy ennél csak némileg erősebben, de teljességükben már korántsem mezőgazdasági népességű Soroksár, Cinkota, Rákoscsaba együttese; és a gyakorlatilag teljesen agrárnépességű Pesthidegkút. A millenniumra már tisztán elkülönült csoportok ezek, csupán két település társadalmában észlelünk még folyamatban levő alakulást: Rákoskeresztúron, ahol a hagyományos falu mellett már fejlődni kezdő telepek (Rákoshegy, Rákosliget) találhatók, és Békásmegyeren, mely most kezd kiemelkedni a tisztán parasztfalu kategóriájából a részben már kisiparosodó, részben gyári munkássá, napszámossá váló elemek által meghatározott teleptípus felé. Ebben bizonyára része van már a községen át kiépült helyiérdekű vasútvonalnak, mely különben a maga hatását nyilvánvalóan Erzsébetfalva és Kispest, valamint (Erzsébetfalva és Rákosszentmihály megnövelésével) Soroksár és Cinkota átalakulásában is érezteti. Néhány helységben, ahol nyomon tudjuk követni a művelési ágak 1875 és 1895 közötti változását is, az eredmény megerősíti e változás képét. Közöttük van, ahol korszakunkban még tovább csökken a rét vagy a legelő - mint Rákospalotán vagy Soroksáron; van, ahol a szőlők pusztulása hatalmas, mint Békásmegyeren, Budatétényben, Budafokon. Helyükben többnyire még tovább növekszik a szántóterület, mint Budatétényben, Békásmegyeren vagy Soroksáron; de van, ahol az egész szerkezet jóformán teljesen mozdulatlan, mint Rákoskeresztúron. Változatos kép ez, mely az övezet egészén belül folyó átalakulás változatos útjairól tanúskodik. Az elővárosi övezet helységeinek mezőgazdaságában az állattartás - - azon túlmenően, hogy a szántóföldeken ugyancsak megnövekedett a takarmánynövények aránya — ekkorra már nem játszott nagyobb szerepet. 1895-re csak 7655 tehenet találunk itt (s ez a helységek túlnyomó részében a szarvasmarha-állomány 90%-át jelenti), és ennél mintegy 20%-kal kevesebb, 6200 lovat; az előző korszaktól eltérően immár minden különösebb jele nélkül annak, hogy bármelyik helységben is nagyobb szabású, budapesti piacra történő kisüzemi tejtermelés folynék. Az a körülmény, hogy Budapest ellátásában egyre inkább a távolabbi, olcsóbb munkabérrel dolgozó mezőgazdasági nagyüzemekből álló övezet vasúton gyorsan és aránylag még olcsón ideszállítható terményei jutottak vezető szerephez, az övezetben is (korlátozva a mezőgazdasági árak diktálásának lehetőségét) erősen csökkentette a földművelés vagy akár a tejgazdaság iránti érdeklődést. Megmaradt azonban az elővárosi övezet jelentősége Budapest zöldség- és gyümölcsellátásában, bár a kezdeti előnyös helyzetét itt is elveszítette. A vasutak kiépülő hálózata távolabbról egyre inkább el tudja látni a fővárost olcsóbban termelt gyümölccsel is. így az elővárosi övezet sem mutat valamely intenzívebb gyümölcskultúrára gyümölcsfáinak viszonylag nagyobb száma ellenére sem, sőt, az egy gazdaságra jutó gyümölcsfák száma itt kisebb, mint a Pest megyei átlag. Mindez végül is arra utal, hogy az övezet, szemben az előző korszakkal, melyet elsősorban még csak határának bizonyos átformálódása, a mezőgazdasági termelési ágak arányainak bizonyos változása jellemzett, most már egész funkciójában átalakulóban van: faluként készül megszűnni — annyiban is, hogy mezőgazdasági termelésének bizonyos ágait (így a kertészetet, gyümölcsészetet) a telepek veszik át. A mezőgazdaság pedig mint olyan, egészében egy további, még külsőbb övezetbe kezd kiszorulni, mely az elővárosi övezet külső határához csatlakozó helységekből áll. Ennek a fejlődésnek ismeretében tűnik fel, hogy 1895-ben hét helységben: Monoron, Üllőn, Vecsésen, Pécelen, Dunakeszin, Sződön és a budai oldalon Budaörsön az elővárosi övezet gazdaságához képest csak feleannyi gazdaságban az övezetéhez képest a gyümölcsfák 70, s a tehénállománynak mintegy 75%-át találjuk: a fővárostól alig néhány km-rel kijjebb egy valódi és viszonylag még homogén mezőgazdasági és láthatólag mezőgazdaságával együtt még sokáig fejlődni képes újabb övezet kezdeteit. Budapest és az elővárosi övezet mezőgazdasága korszakunkban végül is így indul meg az átalakulás és végállomásaként a hanyatlás útján. A rohamosan növekvő város ellátásában részesedése, súlya és jelentősége minden erőfeszítés ellenére is egyre csökken. A vasút és korszakunk végén a helyiérdekű közlekedés kiépültével egyre táguló városi mezőgazdasági körzetben egyre erősödik a verseny. Budapest roppant népességfelszívó hatása, a telekárak emelkedése így Budapesten, de a városkörnyéken is kedvezőbbé teszi a határ parcellázását ós már nem mezőgazdasági jellegű hasznosítás céljára való felszabadítását. És ha a telepeken egyelőre még fennáll is egy sajátos mezőgazdasági kultúra, ez már legfeljebb csak a lakosok vagy egy egész kis körzet ellátásában érvényesíti hatását. Budapest ellátásában ós így gazdasági életében azonban már egyre jelentéktelenebbé válik.6 Mezőgazdaság az elővárosi övezetben