Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

158. Belvárosi üzletek az 1890-es években: a szegény emberek boltjai az egykori Torony utca és a Duna utca a századfordulón lebontott sarokházában. A ház falán reklámként az üzletekben kapható használati tárgyak. Előtérben a ház és a környék lakói igényelt árukban — a házhoz járó szakosodott házalókereskedő, a rendszeres élelmiszereUátást pedig az e vonatkozásban gazdagabb választékot biztosító fűszeres venné át — mindenképpen a városias életformák és igények további bontakozásának jeleként. Persze az effajta komplex, egyszerre mennyiségi és minőségi növekedés útja nemcsak hogy nem sima, de nem is mindig egészséges. Problémáira elsősorban a kereskedelmi üzletbeszüntetések az üzletnyitásokhoz képest 1880-tól, amikorra az engedélyezés rendszere megszilárdult, egészen korszakunk végéig egyre magasabb aránya hívja fel a figyelmet. Ha a beszüntetett üzletek számának aránya egy-egy éven belül a megnyitottakéhoz képest még a nyolcvanas évek legnehezebb időszakában is legalább a 40%-on alul maradt, 1890-től kezdve átlépi ezt a határt is, 1890—92-re pedig az 50, majd a 60%-ot is. Mindez egyrészt jól mutatja az 1880-as évek végétől fellendülő vállalkozási kedvet éppúgy, mint a vállalkozások — őket gyors bukásra vivő — tőkeszegénységét, de leginkább azt, hogy a budapesti lakosság fogyasztóképessége lényegében éppúgy változatlan maradt, mint azt a kisipar vonatkozásában már előbb láthattuk. Az egy önálló, települt kereskedőre jutó budapesti lakosok száma 1874-ben ugyanúgy 85 volt, mint (az 1880-ra, a válság mélypontján jellemzően kialakult 89-es szám után) 1890-ben is. Ezen belül mégis bizonyos átrétegeződést és a vásárlóképesség bizonyos szerény növekedését az iparcikk-kereskedelem és a fűszeresség előtérbe nyomulása mutatja — amivel szemben viszont a mindennapi élelmiszer-kereskedelemben csak a kofák és a házalók, tehát a nem települt és így a legcsekélyebb rezsivel, de a legcsekélyebb választékkal is dolgozó vállalkozások számának növekedését figyelhetjük meg, jeleként annak, hogy az átrétegeződés részben már csak a legolcsóbb megoldásoknak volt az eredménye. E sajátos megtorpanás mögött azonban, ha az önálló vállalkozások számát illetőleg ez valóságos is, más szempontból mégis megfigyelhető bizonyos mozgás. Növekszik ui. a kereskedelmi alkalmazottak száma (ideszámítva azokat is, akiknek munkaviszonyát a fővárosi statisztika bizonytalannak jelezte). S bármilyen bizonytalan is a számítás (kis- ós nagykereskedelem szétválasztásának nehézségei miatt), kétségtelen, hogy az alkalmazottak számának növekedése 24 369