Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

7. Batthyány Lajos. Than Mór olajfestménye. Történelmi Képcsarnok Az azonban bizonyos, hogy Pest — ha az ilyen és hasonló bajok miatt csak korlátozottan is — alapjábanvéve mégis képes volt eljátszani Párizs szerepét s kivált az ország- I Pest és gyűlés működésére tudott érezhető hatást gyakorolni a Pozsonyt Pesttől elválasztó huszonhét mérföldes távolság ellenére is. Már csak azért is, mert a liberális nemesség Pozsonyban tevékenykedő vezetői az Ellenzéki Párt elnökétől, a nádor által március 17-én kormányalakítással megbízott Batthyány Lajos gróftól kezdve egészen az ellenzék balszárnyának fejéig, Kossuth ig mindent elkövettek ugyan annak érdekében, hogy mérsékeljék a pesti mozgalomnak az országgyűlésre nehezedő nyomását (nehogy az országgyűlés olyan messzire kényszerüljön elmenni a polgári átalakulás ösvényén, amilyen messzire a nemesség többsége már nem volna hajlandó követni), arra azonban maguk sem törekedhettek, hogy az országgyűlést teljesen kivonják a pesti mozgalom nyomása alól (hiszen félő volt, hogy ebben az esetben az országgyűlés még a múlhatatlanul szükséges előrelépéseket sem mind tenné meg a polgári átalakulás ösvényén). S ennek megfelelően március 25-én megkezdte működését Pesten a nádor által Batthyány kezdeményezésére iderendelt Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány is, amely a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium vezetőjéül kiszemelt Klauzál Gáborból, Szemere Bertalan belügyminiszterjelöltből és a pénzügyminisztérium álladalmi altitkárává választott Pulszky Eerencből állott, s amelynek az volt a rendeltetése, hogy vegye át a pesti mozgalom irányítását, a mozgalom teljes felszámolására azonban ez a bizottmány még csak kísérletet sem tett. Sőt a bizottmány tagjai, megismerkedvén a Pesten uralkodó hangulattal, végül még arról is lemondottak, hogy akár csak voltaképpeni feladatuk teljesítésére, a pesti mozgalom irányításának az átvételére is kísérletet tegyenek; ellenkezőleg: március utolsó hetében éppen ők kezdtek egyre nyomatékosabb figyelmeztetéseket intézni Pozsonyban maradt elvbarátaikhoz annak érdekében, hogy a Pozsony és Pest közötti lehetséges szakadás elhárítása végett Pozsony minél többet valósítson meg Pest követeléseiből.19 A pestiek követelései pedig nem hogy nem fogyatkoztak meg, hanem még szaporodtak is ez idő tájt. A középponti és a Pest megyei választmány ugyanis a maga ténykedését ezekben a napokban már a forradalom vívmányainak kodifikálása céljából Pozsonyban terítékre került törvényjavaslatok rendszeres megvitatására is kiterjesztette, s kifogást kifogásra kezdett halmozni e törvényjavaslatok fogyatékainak láttán.20 S ezek a megnyilatkozások, igaz, kevés közvetlen — a törvények szövegében kimutatható — eredménnyel jártak. Annál nagyobb hasznot hajtottak viszont a pestiek mostani fellépései közvetve, mindenekelőtt azáltal, hogy az országgyűlést páratlanul gyors törvényalkotó munkára szorították. Hiszen így — bármennyi kivetnivaló maradt is az egyes törvénycikkek egyes paragrafusaiban — a polgári átalakulás alapvető feltételeinek jogszabályokba foglalása maradéktalanul megtörténhetett, még mielőtt az udvar és az országgyűlés jobboldala kiheverte volna azt a megrázkódtatást, amely március közepén érte. Amikor pedig március legvégén csakugyan megindult az országgyűlés törvényalkotó munkáját keresztezni hivatott első ellenforradalmi támadás, a pesti mozgalom szerepe egyenesen döntővé lett ennek a támadásnak a visszaverésében. Pesten ugyanis már 26. táján nyugtalanságot keltett, hogy bár a Pozsonyban kidolgozott s Pest és Bécs azután Bécsbe felküldött törvénytervezetek eddig mind igen hamar elnyerték ott a véglegesítésükhöz szükséges uralkodói jóváhagyást, a független magyar parlamentáris kormány jogkörét szabályozó törvénycikk tervezetére, jóllehet 23-án már ezt is felterjesztették, még mindig nem érkezett válasz a császárvárosból. És a nyugtalanság indokolt is volt: a szóban forgó törvénycikk, mivel Magyarország és az osztrák örökös tartományok kapcsolatát gyakorlatilag az uralkodó személyének azonosságára célozta szűkíteni, azt a meggyőződést keltette az udvari körökben, hogy elfogadása esetén jóvátehetetlen csapást mérne a birodalom egységére, ez a meggyő-