Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

a gyorsan növekvő számú új, nagyobb szabású alapítások jellemzik, s a folyamat még erőteljesebben folytatódik 1890 után: már jelentős és egyre növekvő arányban a középüzemek jegyében, mint ahogy tudjuk, hogy ugyancsak 1880 után indul meg az 1873 előtt alapított üzemek egy jelentős hányadának a középüzem felé való bővítése is. Igen jellemző, hogy részint már az ilyen, részint az 500 munkásnál nagyobb üzemben történő bővítésekben a részvénytársaságok egyre nagyobb, sőt 500 munkás felett (s az e kategóriába tartozó üzemek alapításánál is) kizárólagos szerepet játszanak. Egyrészt ui. a részvénytársaságok csak fejlődésképes üzemeket vettek át, másrészt pedig bizonyos üzemnagyságon túli fejlődés részvénytársasági átvétel nélkül, saját erőből, önfinanszírozásból már nem is volt lehetséges. Am ezzel párhuzamosan a kisüzemi formákban dolgozó, jelentős részben még 1873 elé visszanyúló üzemek továbbra is jelentős szerepe a struktúrában azt is igazolja, hogy az iparnak éppen e területein indult meg olyan technikai differenciálódás, mely lehetővé tette speciális profilú kisüzemek nemcsak fennmaradását, de még újak létesülését is. Az iparágban dolgozó gépi hajtóerő és a munkáslétszám üzemnagyság szerinti megoszlása ezenkívül azt is sejteti, hogy az üzembővítés és általában a nagyüzemek kialakítása minden esetben a gépi lóerőszám jelentős megnövekedésével járt együtt, és e szempontból a nagyüzem és a 100 munkás alatti üzem közötti szakadékot nem is annyira a munkáslétszám különbözősége, mint inkább a gépi berendezés hiánya mélyíti el egyre jobban. Az iparfejlődés elsősorban a nagyüzemi munkásság számának mindössze öt év alatt, 1891 és 1895 között is igen nagy arányú, kétszeres növekedésével is együttjár. A teljes munkáslétszám 14 607 főről 23 470 főre történt emelkedéséből a 100 munkás alatti üzemekre alig jut valami (2019 — 2900), míg az 1000 munkás feletti hat nagy üzemben 6327-ről 11 ezerre nőtt a munkások száma. Olyan körülményként, mely a várostörténetben a továbbiakban számos más vonatkozásban is éreztetni fogja hatását. Faipar, Azok a gyáripari iparágak, melyek a főváros legalább 100 munkást foglalkoztató üzemeinek vegyipar, a fentiekben már kiemelt három iparághoz most csatlakozó vas-, fém- és gépiparával együtt textilipar immár 61 üzemet és 20 327 munkást összefogó körén kívül állnak, a budapesti közép- és nagyipar összképét már csak kis részben módosítják. Közülük a város faiparában továbbra is a Neuschloss- és a Gregersen-féle nagy épületfa- és fűrészárutelepek játsszák a vezető szerepet; e cégek széles körű ácsipari és általános építőipari tevékenységet is kifejtenek. Tevékenységüknek a faiparén ekkorra messze túlnyúló körét jól érzékeltetik az általuk már az egész Monarchiában végzett út-, vasút- és laktanya-építkezések: Neuschlossok cége építi fel pl. az ezredéves kiállítás történeti pavilonjának, a Vajdahunyad várának első változatát is. Budapesti törzsgárdája összesen csak 200 munkást fog össze, de még ennek túlnyomó része is inkább csak egyszerű, a fűrészgépek kezelésére betanított munkás, a többi pedig napszámos. Am ezeken kívül 1894-ben Gregersen szerte az egész országban folyó munkáin 16 és fél ezer emberrel dolgozott, Neuschloss 10 ezer körülivel. Uj, gyárivá váló faipari ágazatként tűnik fel a nyolcvanas évek közepétől a bútorasztalosság Thék Endre 1893-ban már kibővített, ekkor 270 munkással, 70 lóerejű gőzgéppel dolgozó gyárában, mely korszakunk végének állami iparpártolása során egyre-másra kapja a legigényesebb 145. Műhely a Ganz Villamossági gyárban 1890 körül