Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896
140. Mechwart-féle hengerszék. Kiscclli Múzeum Budapest iparvárossá is történő alakulásának amúgy sem gyors, de már kezdeti eredményeivel is a városfejlődés egésze számára igen jelentős folyamatát. A válság e bénító hatása iparáganként különböző ideig tartott, és így feloldódása iparáganként nagyon is különböző időpontokban indult meg. Elsőnek a malomipar tért magához, melyet pedig már a városegyesítést közvetlenül követő esztendőben igen súlyos nyersanyagválság is sújtott. Ennek fényében egyszerre világossá lett, hogy az új iparág csupán a jó termésű években tudja kihasználni hatalmasra felnövelt őrlőkapacitását. A nyeisanyagválság és a bécsi tőzsdeválság nyomán általában is fellépő hitelválság együttesen vezetett oda, hogy a konjunktúra alatti gyors és nagyszabású építkezés miatt forgótőkehiányba került részvénytársasági malmok most jóformán csak uzsorakamatra tudtak kölcsönhöz jutni. Mindez együttesen nagyban előmozdította azt, hogy a budapesti malomiparban már ekkor meginduljon a vállalati koncentráció; 1879-rc a 13 budapesti nagy malom különféle fúziók eredményeképpen már csak 10 tulajdonos (kettő kivételével rt.-k) kezében volt. Ám eközben - párhuzamosan azzal, hogy a válságból kilábolni akaró nagy malmok kíméletlen versenye a válság súlyát részben a lekonkurrált vidéki malmokra hárította át a hetvenes évek közepétől kiélesedő balkáni konfliktusok és ennek során az orosz gabona versenyének átmeneti kiesése, valamint a lisztexport céljaira vámmentes román gabonaimportot (az ún. „őrlési forgalmat") lehetővé tevő új vámszerződés a budapesti malmok számára csakhamar visszahozta a korábbi nagy konjunktúra szép napjait. A fellendülést csak tovább erősítette a technikai haladás: 1875-től kezdve a budapesti nagymalmok (számuk 1896-ig még hárommal fog nőni, miközben valamennyi tovább is bővíti üzemét) sorban áttérnek a malomkővel történő őrlésnél sokkal finomabb lisztet adó, éppen a Ganz-gyár által tökéletesített hengerszékek alkalmazására. Ez, párosulva további állandó technikai újításokkal, ezek sorában kivált a fűtőberendezésnek az üzemelés költségeit állandóan csökkentő tökéletesítésével, lehetővé tette nemcsak termelésüknek hatalmas, az 1873. évi 2 millió 660 ezer mázsáról az 1896. évi 8 millió 285 ezer mázsára való növelését, de a malomipari tőkések profitjának hatalmas emelkedését is — bár az új technika bevezetése nem csekély pénzbe került. Budapest 13, búzaőrlésre specializálódott malomból álló gőzmalomiparában így 1895-re már mintegy 3200 munkás dolgozott (1875-ben még csak kb. 2600, a növekedés tehát 25%), az alkalmazott lóerők száma azonban az 1875. évi 7350-ről 1895-re kb. 14 ezer lóerőre, mintegy 100%,-kai nőtt. Az árpagyöngy és rozsliszt gyártására specializálódott további négy malom kb. 400 munkást foglalkoztatott, és gépeik lóerőszáma elérte az 1400-at. Az így egyre gazdaságosabbá váló termelés tette lehetővé még korszakunkon végig azt, hogy - igaz, egyre szűkülő — exportpiacaikon a budapesti malmok megőrizzék versenyképességüket az amerikai és orosz gabona egyre élesebb versenyével szemben. Ez azon-141. Hengerszékek 1890-es években sora a Lujza-malomban az