Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

Ám a problémák a nemzetőrök nyilvántartásba vételével és osztályokba sorolásával éppenséggel Pesten és Budán sem oldódtak meg mind egy szálig, hiszen a nemzetőrök számára még tetemes mennyiségű fegyvert is kellett szerezni. Lőfegyverrel ugyanis pillanatnyilag a pesti A nemzet őr -polgárőrök sem mind voltak ellátva, az újonnan jelentkező nemzetőrök között pedig végképp sereg felalig akadt fegyverrel rendelkező személy. S bőven volt ugyan használatlan fegyver a császári f^yverzése hadsereg budai fegyvertárában, a budai főhadparancsnoktól, Ignaz Lederer báró lovassági tábornoktól azonban mi sem állott távolabb, mint hogy éppen ő gondoskodjék a rebellisek felfegyverzéséről. Hiába ostromolta tehát őt a pesti választmány újabb meg újabb fegyverkövetelésekkel, őexcellenciája március 18-ig négy részletben is csupán másfélezer fegyvert volt hajlandó átengedni a pestieknek; ezeknek a kiszolgáltatása után pedig tudtukra adta, hogy lehetőségeit immár maradéktalanul kimerítette, minthogy a fegyvertár máris teljesen kiürült. S a dolog ezzel talán annyiban is maradt volna, ha Pesten mindenki hajlandó hitelt adni Lederer szavának. Ez azonban távolról sem volt így: az egyetemisták egy csopoitja 23-ra népgyűlést hívott egybe a Nemzeti Múzeum elé, s a gyűlésen megjelent többezer ember ekkor már nemcsak további fegyverek kiutalását követelte egybehangzóan, hanem azt is, hogy a fegyvertárat nyissák meg előttük, hadd ellenőrizhessék ők maguk, csakugyan teljesen kiürült-e. Ez pedig megtette a magáét: Lederer — nehogy hazugságon kapják — haladéktalanul kiadott a kezéből újabb kétezer fegyvert, majd kiszolgáltatta a budai nemzetőrség által külön igényelt ezer fegyvert is. Es így március végére nagyjából mégiscsak megoldódott a testvér-városok nemzetőrségének felfegyverzése.14 Ami egyben annyit jelentett, hogy most Pesten és Budán a nemzetőrség képében akkora fegyveres erő jött létre, amely immár bízvást összemérhető volt az ekkor együttvéve szintén nyolcadfélezres létszámú pesti és budai helyőrséggel — annál is inkább, mivel a helyőrség fele a magyar forradalommal rokonszenvező olasz katonákból állott.15 6. Népgyűlés a Nemzeti Múzeum piacán. Gouache, 1848. Kiscelli Múzeum