Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
sok során teljesen egyetérteni látszik a rendőrség s ü rgős államosításával: a városi rendőrségeknek a belügyminisztérium alá rendelésével. Es hogy ebben nem csupán a rendőrség költségeitől valószabadulás igénye játszik szerepet (hiszen világos, hogy rendőri szolgáltatásokért a városnak jelentős összegű térítést kell majd fizetnie a kormánynak), hanem egyfajta, immár az egész polgári társadalmi rend felett érzett aggodalom, az nagyon is érthetővé válik akkor, ha az előző esztendőnek, a párizsi kommünnek eseményeire gondolunk, és arra, hogy éppen a törvény előkészítésének napjaiban zajlik le Pesten az a kommün áldozatainak emlékére rendezett nagy munkástüntetés, mely a kormányt majd a hűtlenségi per megindítására készteti. A társadalmi bizonytalanság, a polgári társadalmat megrendíteni képes erők első jelentkezése így a pest-budai polgárokkal már feledteti a rendőrállam veszélye feletti korábbi aggodalmákat; vannak, akik az új rendszerű államrendőrségnek immár nemcsak Budapest, hanem Újpest és Erzsébetfalva területére is kiterjedő hatáskört kívánnak adatni. Mindenesetre a fővárosi rendőrség államosítása a törvényjavaslatban is már szerepelni fog ha a kérdés végleges szabályozására majd csak nyolc évvel később, 1881-ben a XXI. tc.-ben fog sor kerülni. Ilyen előzmények után és e világosan kialakult álláspontokról indult meg 1872. november, 26-án a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása. A tárgyalás december 9-ig tart, közben azonban négy nap szünettel; a tárgyalás alatt mond le ui. Lónyay Menyhért és lép hivatalba Szlávy József kormánya — anélkül, hogy a törvény tárgyalását bármiben befolyásolná. A városegyesítés azonnali végrehajtását a Ház vita nélkül jóváhagyta, és később, más vonatkozásokbanNis csak csekélyebb, többnyire inkább formális módosításokra került sor. Az ellenzék egyrészt a rendőrség fővárosi irányítás alatt tartását követelte és az államosítás ellen beszélt (bár a városi rendőrség éles bírálatában teljesen egyetértett a kormánnyal), másrészt a választójogi cenzus határát kísérelte meg lejjebb szállítani. A virilizmus bevezetése újból hatalmas vitát kavart, ismét előjönnek a régi argumentumok, de sok új, a városi viszonyokra nem kevésbé jellemző kiegészítéssel. Jellemző, hogy a törvény e szakaszait csak a jelenlevőknek és nem a Háznak abszolút többsége fogadja el: 171 fő, a 397 tagú Háznak végül is kisebbsége. De nagy a felzúdulás az ellenzéken a főispáni állással szemben is. A további szakaszok vitájában az egész Ház nagy lelkesedéssel mondja ki, hogy a fővárosi közigazgatás hivatalos nyelve kizárólag a magyar később elfogadják viszont azt az indítványt is, hogy a megválasztott tisztviselő, ha az eskü ellenkezik vallási meggyőződésével, fogadalmat is tehet. Majd elfogadják azt a javaslatot, hogy a tanítókat és tanárokat ne a közgyűlés, hanem az iskolatanács kijelölése alapján a városi tanács válassza meg; ezzel a pedagógusi állások betöltésénél biztosítják a szakmai érdekek nagyobb érvényesülését. A Ház hiányolja a tisztviselői képesítési igények szigorúbb megfogalmazását; az árvaszéki elnöki álláshoz ki is mondják az ügyvédi, a tiszti ügyészihez pedig éppenséggel a köz- és váltóügyvédi képesítés szükségességét is. Végül a képviselőház, jellemző liberalizmussal, megváltoztatja a javaslat szövegét és kimondja, hogy a város senkit sem kötelezhet térítés nélküli közmunkára még háború esetén sem. December 17-én egyetlen ülésben a főrendiház elfogadja a törvényjavaslatot és az december 22-én megkapja Ferenc József aláírását is. A december 23-i kihirdetéssel a törvény hatályba lép: Budapest megszületett. A törvény így meglévén, most már csak realizálása volt hátra. Az országos közvélemény szemében a törvény már megteremtette Budapestet; a belügyminiszternek január végén külön körlevélben kell figyelmeztetnie a vidéki hatóságokat, hogy bár a város neve most már valóban Budapest, de az egyes városok hatóságai még külön működnek, s ha a hozzájuk írott leveleket Budapestre kell is címezni, egyelőre mindig külön kiteendő, hogy ezen belül melyik város hatósága a címzett. Eközben néhány nappal a törvény szentesítése és kihirdetése után a belügyminiszter mindhárom várost felszólította, hogy a szervezési munkálatok elkészítésére a törvény 134. §-ában előírt, általuk választott tagokból álló 34-tagú bizottságot 10 napon belül hozzák létre. A 20 pesti, 10 budai és 4 óbudai tagból álló bizottság január 9-én már meg is tartotta első ülését és felmérte a törvény szerint reá háruló feladatokat : a város választókerületeinek és közigazgatási kerületeinek megállapítását; a városi tisztviselők és alkalmazottak létszámának, hatáskörének és fizetésének s a tanács által választandó tisztviselők választása módjának megállapítását. A bizottság a feladatok szerint albizottságokat alakított, s az elkészült munkálatokat március 20-tól kezdve részletekben terjesztette a három város időnkénti közös közgyűlései elé. A bizottságok szeptember 11-én tartották utolsó ülésüket; egy hónap múlva, október 9-én ült össze utoljára a három város közös közgyűlése is. A pontosan kilenchónapos tárgyalássorozat alatt a 34-es bizottság 16 és a közös közgyűlés 11 ülésén a városegyesítés említett részproblémái is megoldást találtak. Meghatároztattak a főváros közigazgatási kerületei: ekkor lett külön kerületté a korábbi VI. kerületből kiemelt Erzsébetváros, a VII. kerület és mint X. kerület, a korábbi józsefvárosi külterülettel együtt Kőbánya (bár választókerületileg, tekintettel választójogosult lakosságának csekély számára, továbbra is a IX. kerülethez tartozott). Kialakulnak a közös törvényhatósági bizottság megvá-A városegyesítés törvénye : az 1872. évi! XXXVI. tej Az egyesítés végrehajtása
