Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

X. BUDAPEST MEGSZÜLETÉSE 1870 júliusában, amikor Wahrmann beterjesztette javaslatát külön fővárosi törvény megalkotására és Pest és Buda közigazgatási egyesítésére, a városegyesítés terve a közvéleményt már nem érte meglepetésszerűen. Eltekintve ugyanis Szemere 1849. június 14-i, soha nem realizálódott egyesítési rendeletétől, maga az abszolutizmus kormánya, azon túl, hogy 1854-től a városok politikai igazgatását ellátó városi tanácsokat közvetlenül a helytartósági osztály, ill. a Helytartótanács alá rendelte, a három várost adózásilag is olyan közös, sajátos rendszabályok alá vonta, melyek részben 1867 után is fennmaradtak. A kiegyezés után, az 1868. évi népoktatási törvény Budát és Pestet közös tankerületbe vonta össze, melynek élére társadalmi szervként egy 34 tagú közös iskolatanácsot állított; ebben a városok képviselői a népességszám arányában foglaltak helyet. De e vonatkozásban legközvetlenebb és ekkorra újdonságával legnagyobb visszhangot vert kezdeményként már éppen e napokra lépett a megvalósulás stádiumába a városok közös fejlesztése is: az 1870. évi X. te. alapján életre hívott Közmunkatanács Wahrmann javaslata előtt alig három héttel kezdte meg működését. Az a valószínűleg Andrássyra visszavezethető koncepció, melyről a Közmunkatanács kapcsán már megemlékeztünk: Pest-Budának a magyar állam nemcsak tisztán gazdasági, hanem politikai szempontból is modern, reprezentatív, technikailag is korszerű fővárosává történő fejlesztése, így ekkorra már előreláthatóvá tette, hogy a városegyesítés kezdeményező lépései csakhamar meg is fognak történni. Ezekben az összefüggésekben nézve Wahrmann javaslatát, azt már korántsem tekinthetjük véletlennek vagy esetlegesnek: inkább egy jól rendezett, kiszámított, lélektanilag is eszélyesen vitt hadművelet utolsó befejező lépésének. Am addig, míg Wahrmann javaslatának elfogadása után a következő lépésre is sor került, Az egyesítés még több hónapnak kellett eltelnie. Közben a kormány megkötötte a szerződést és kiutalta az kérdőjelei első hiteleket a Duna-szabályozásra; törvénnyé vált a Sugárút kiépítése, és 1871. március elejére - emlékezhetünk megjelent a majdani immár Budapest egészének városrendezési és szabályozási pályázata. Csaknem pontosan egy időben azzal a tanácskozással, melyet Tóth Vilmos belügyminiszter 1871. március végére hívott össze, s mely az egyesítés problémáinak első számbavételét jelentette. Az urak egy része a pesti nagypolgárság még 1848 előttre visszanyúló csoportját képviselte, többségben azonban a politikusok és a hivatalnokok voltak közöttük. A bizottság első lépésben kijelentette, hogy az egyesítéssel elvben egyetért, de mivel ennek megvakSsítása még előreláthatóan sokáig fog késlekedni, legjobb, ha a belügyminiszter e kérdésben magukat a városokat kérdezi meg. A bizottság tagjai közül kiválasztott albizottság törvénytervezete április 15-én még szintén csak elvben mondta ki az egyesítés szükségességét, s valójában csupán az egyes városok külön-külön közigazgatási szervezetének a törvényhatóságokról ekkor már megalkotott törvény előírásához való hangolásával foglalkozott. Szentkirályi Mór ennek során odáig ment, hogy még elvben sem értett egyet az egyesítéssel: minek Pestet megterhelni a fejlődésképtelen német Budával, kivált ennek zavaros pénzügyeinek átvételével. És bár a bizottság -nyilván a kormány nyomására is — tíz nap múlva megváltoztatta álláspontját és a városegyesítésnek gyakorlatban is azonnali végrehajtása mellett foglalt állást, magának az egyesítéssel foglalkozó törvényjavaslat tervezetének elkészítésére és az érdekelt városokhoz való eljuttatására csak 1871. november 9-én került sor. Az ezután következő egy esztendő, melynek során részint az országgyűlés különböző bizottságai nézik át a tervezetet, részint maguk az érdekelt városok, valamint különféle társadalmi és politikai szervezetek fejtik ki álláspontjukat, végül már maguk is sürgetve a javaslat országgyűlési letárgyalását, a városegyesítés problémáiban a végleges frontok kialakulását hozza magával. E frontok a városegyesítés négy fő kérdése körül alakultak ki: olyan kérdések körül, melyek már az előzőkben is megfogalmazódtak és felvetődtek, most azonban a végső döntés stádiumába kerülnek. Meg kell mondani, hogy magát a városok egyesítésének tényét a városok továbbra sem fogadták egyhangú lelkesedéssel: Szentkirályi érvei mind Pesten, mind (fordított értelemben) Budán igen élénk visszhangra találtak. Bár a pestiek hangsúlyozták, hogy az egyesítés addig