Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

115. A Nagykörút kezdetei: Reitter Ferenc hajózható csatorna terve 1865-ből títhatók emellett a népesebb utcákban vagy köztéren, vagy azok közelében levó\ egészségre ártalmas vagy kellemetlen, tűzveszélyes gyárak is. A kisajátítást igénylő vállalat szükséges vagy hasznos voltát mindig az országos érdekek vagy Pest és Buda városok közérdekei szempontjából kell megítélni hangsúlyozza a törvény. Az ugyanakkor meghozott LVII. te. pedig Pest halasztást nem tűrő középítkezéseire felveendő 2 3 millió forintos, 33 évi törlesztésű kölcsön teljes bélyeg- és adómentességét mondja ki. (Három év múlva az 1871. évi XLI. te. ugyanezt a kedvezményt adja meg a város újabb 5 millió forintos, hasonló célú kölcsönére.) A most következő háromnegyed év alatt azonban világossá válhatott az is, hogy a városok által ellátandó központi állami és gazdasági funkciók műszaki-építési problémáit néhány millió forinttal és kedvezményekkel nem lehet kielégítően megoldani — kivált akkor nem, mikor az 1869. évi európai hitelválság következtében a tőkék visszavonultak, és magukban a városokban sem voltak pontosan kialakult, azonnal realizálható elképzeléseik. Ilyen körülmények között Andrássy 1869. október 23-án beterjesztett minisztertanácsi előterjesztése a testvérfővárosok szépítési és szabályozási ügye tárgyában amellett, hogy a beérkezett javaslatokból kiválogatandó leglényegesebb teendők immár törvénybe iktatását javasolja (ilyeneknek sorolva fel a Duna szabályozását, rakpartok, közraktárak építését, központi pályaudvar és vasúti híd létesítését, főbb utcasorok szabályozását és boulevard-ok kialakítását), azt is megállapítja, hogy e feladatok realizálására egy közvetlen a kormánynak alárendelt szervet kell létesíteni, melyben természetesen az érdekelt városok is megfelelő képviselethez jutnának. Javasolja végül a vonatkozó törvényjavaslat minél gyorsabb elkészítését, és még az országgyűlés folyó ülésszakán való letárgyalását. Bár a városegyesítésről magáról kifejezetten még mindig nincsen szó, a koncepció világosan mutatja, hogy Andrássy a városokat végül is műszakilag-szervezésileg befejezett tények elé akarta állítani: olyan helyzetet teremtve, melyben a városegyesítés természetes, szükségszerű megoldás legyen a legcsökönyösebb lokálpatrióta számára is. De mutatja azt is, hogy az így megoldandó kérdések sorában végül legfontosabb célnak ő is a városok gazdasági központi funkcióinak sima lebonyolítását tartotta: a központilag megoldandó feladatok mindegyike ebbe a kérdéskörbe kapcsolódik. Ez az a koncepció, amit 1869 decemberében az időközben a minisztériumba áthelyezett Reitter végül is mint konkrét intézkedési tervet fogalmaz meg, egyúttal költségvetést is adva hozzá. Reitter itt az egész vállalkozás szolid alapjaként a három városra vonatkozó egységes és megváltoztathatatlan szabályozási terv elkészítését javasolja, ennek is alapjaként pedig Pest már megkezdett helyszínelési és lejtmérési munkáinak mielőbbi kiterjesztését Budára és Óbudára, gyors befejezésüket, és mindezek alapján a szabályozás alapjául szolgáló térképek mielőbbi kiadását. Szükséges a Duna mindkét partjának szabályozása, az újpesti kikötőtől Csepelig, két közúti és egy vasúti híd építése, melyeknek helyét a mai Margit- és Szabadság- és megközelítőleg a déli vasúti összekötő híd helyén pontosan ki is jelöli s mindezek előfeltételeként a Lánchíd monopóliumának megváltása. Végül javaslatot tesz a Kiskörút, majd (korábbi csatornatervét visszavonva) a Nagykörút, a budai körút s a kivezető utak közül a Sugárút: a mai Népköztársaság útja, a mai Rákóczi út s Baross utca rendezésére, illetve