Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
Andrássy a kezébe. Egyrészt maga is tagja volt annak a liberális magyar arisztokráciának, melynek közbelépése szamara mar a reformkorban is Pest szolgált gazdasági és politikai központul, másrészt a Moigényei narchia jövőjéről alkotott politikai koncepciójában is — melynek alapelve a birodalom magyar felének fokozatos erősítése volt, hogy az majdan a birodalom egészének vezetését átvehesse - jelentős tényező volt egy olyan magyar főváros kiépítése, mely az ezzel járó adminisztratív és főleg gazdasági központi funkcióknak mind megjelenésében, mind technikai ellátottságában, , rendezettségében megfelelő keretül lesz képes szolgálni. Szerep jutott azonban Budapestnek Andrássy még tágabb, balkáni politikájában is: megfelelően annak a koncepciónak, mely az összeomló török birodalom felszabaduló) balkáni nemzeteit az orosz befolyás alól kivonva a Monarchia — és ezen belül elsősorban Magyarország befolyása alá akarta helyezni, a városnak olyan reprezentatív nagyvárossá való kiépítése, mely a balkáni burzsoázia számára is, gazdaságilag és urbánus igényeiket is kielégítve, vonzóerejével természetes központot alkothasson, rendkívüli jelentőségű volt. Ugyanakkor azonban Andrássy igen józanul azt is látta, hogy ezekben a nagy tervekben: ji Budapestnek valóban reprezentatív nagyvárossá való kiépítésében, éppen a tervezésnek1 az alapokat megvető, tehát döntő fázisában, magukra a városokra egyelőre még nem sokat számíthat. A városok régi polgárságát ui. jórészben provinciális szűklátókörűség, egyfajta kispolgárias 1 takarékosság jellemezte, óvákodás mindenféle nagyobb stílű s ezáltal túlméretezettnek, költ\ ségesnek tűnő beruházástól; új burzsoáziájuk pedig, a pozícióját most megteremtő kereskedő jellegzetes mentalitásával, ha hajlamos volt is különböző, elsősorban éppen gazdasági termé( szetű beruházások támogatására, ezekben mindig a lehető legolcsóbb, leggyorsabban amortizálódó megoldásokat kereste, melyek persze nem minden esetben bizonyultak alkalmasnak vagy I időtállónak egy nagyszabású városfejlesztési koncepció szempontjából. Ráadásul Andrássy I azt is láthatta, hogy a régi polgárság és az új burzsoázia a pesti ingatlanbirtoklásban való - mint láttuk — roppant méretű érdekeltsége folytán könnyen hajlamos lesz a városnak olyan i összezsúfolására, mely a drága áron közművesített telkek maximális profitjának minél gyorsabb \ biztosítása érdekében a várost levegőtlen és kevéssé vonzó, sőt végül a városi funkciókat maagukat is gátló házrengeteggé változtatná. Ha ezek a problémák a maguk teljességében és tudatosan mindjárt kezdetben talán még nem is éltek Andrássy elképzelésében, azok az igények, melyeket 1868. május 17-én a városok szépítése tárgyában összehívott pest-budai vegyes bizottság előtt megfogalmazott: a városok övezetekre bontásánál külön ipari övezet kialakításának szükségességéről, egy a város központját a Városligettel összekötő reprezentatív útvonalról és mindennek előfeltételeként új kisajátítási törvényről, melyhez a szükséges tőkét egy a kormány garanciája mellett kibocsátandó kölcsön fedezné, akkor is erről tanúskodnának, ha Andrássy ugyanekkor nem emlegette volna fel az eddigi tervszerűtlen városépítés bűneit is. Azok a javaslatok, melyeket a következő néhány hét alatt Andrássy felhívására a városok beterjesztettek, mindenesetre jól mutatják, hogy bizonyos városrendezési igények már mélyen beleépültek a köztudatba. A vezető helyen persze az alapvető műszaki és gazdasági feladatok állnak: a Duna-szabályozás, a rakpartok kiépítése, kikötők, hidak létesítése — és jellemző módon, nyilván az 1849-es sokk emlékeként is, az igény a budai vár demilitarizálására. Pest tervében visszatér Reitter csatornája (bár a helyeslés mögött annak felismerését is érezzük, hogy a csatorna és a Duna által közrefogott területen a telkek értéke hatalmasan emelkedni fog, míg a csatornán túliaké átmenetelieg zuhanva vagy legalábbis stagnálva, alkalmat fog nyújtani olcsó, ám a további városfejlődés során nagy hasznot ígérő felvásárlásukra is). Buda csatornákat kér és vízv€5zetéket ; tervében nagy hangsúllyal szerepel a budai hegyvidék üdülővidékké való kiépítésének igénye. Ami egyik tervben sem szerepel, az a városegyesítés szükségessége; ennek fontosságát és hasznát elvben persze elismerik, hangoztatják is: gyakorlati megvalósítását azonban érezhetően minél távolabbra akarják kitolni. Az aggodalmak érthetőek, és nemsokára meg is fognak fogalmazódni: a budaiak attól félnek, hogy a hatalmas és gazdag Pest el fogja nyomni Buda fejlődését a pestiek Buda zűrzavaros pénzügyeinek átvételétől viszolyognak, attól tartva, hogy ezentúl még Buda fejlesztésének terhei is az ő nyakukba fognak szakadni. Egységes Míg a következő hónapokban egy szemfüles francia cég ajánlkozása a város kiépítésére a rosrendezés kommunális szolgáltatások (közvágóhíd, fürdő, iskolák), valamint egy a későbbi Nagykorúiban *eié megvalósuló körút gondolatával gyarapította a leendő város tervezésének szempontjait, Andrássy és a kormány nagy energiával tette meg a következő szükséges lépéseket. Az 1868. évi LVI. tc. az év végén kimondta, hogy Pest és Buda területén ingatlan kisajátítható, ha közegészségi, kereskedelmi., közlekedési vagy szépítési célokból új utcák vagy terek nyitása, a létezőknek szélesbítése vagy egyenes irányba vezetése szükségessé vagy hasznossá válik, továbbá ha már meglevő kulturális vagy egészségügyi intézetek bővítésére, történeti emlékek felállítására, fenntartására és védelmére, továbbá állami épületek emelésére és nagyobbítására szolgál. Kisajá-
