Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
Legrégebbinek e szakegyletek közül a nyomdászok már ismertetett egylete után a cipészek szakegylete látszik, mely 1868-ban még lassalleánus alapokon indult el. 1870 tavaszán már hallunk a kovács- és bognársegédek egyleteinek megalakulásáról is: júniusban már az alapszabályokról vitatkoznak és tisztikart választanak. 1870 végén már működött a pesti szabóegylet, és 1871 tavaszán már budai szabóegylet is volt. Ugyanakkor mindkét városban megalakult a kalaposok szakegylete is; alig néhány nappal rá a kárpitosoké és a gombkötőké, szövőké és serfőzőké. 1871 márciusában ugyanezek már az Általános Munkásegylethez történő csatlakozásra készülnek. 1871 őszén a belügyminiszter a magukat internacionálisnak nyilvánító szakmai egyletekről szóié) jelentése felsorolja a pesti szabókat, cipészeket, kalaposokat, gomb- és zsinórkészítőket, szövőket, kárpitosokat, serfőzőket, rézöntőket és a budai szabókat és kalaposokat. De tudjuk, hogy 1871 tavaszán ezeken kívül már működött az újpesti munkásegylet és ezen belül a cipész szakosztály - és működtek az óbudai munkásegyletek is. A Munkásegyletet mint sajátosan politikai magot a hetvenes évek elejére így már szakmánkénti munkásegyesületek kiterjedt gyűrűje vette körül. Es nemcsak Pest-Budán voltak szervezetei: 1871 tavaszán a felsorolt helyi szakegyleteken kívül az ügyészség jelentése további 20 vidéki fiókegyletet sorol fel. Közülük 8 a Dunántúl most kialakuló nagyobb kereskedelmi központjai ban, 3 Horvátországban, 6 a bánsági bánya- és iparvidéken, 2 Erdélyben és 1 Pozsonyban működik. Az Alföld és a Felvidék teljes hiánya nem meglepő, hiszen proletariátusuk legfejlettebb elemei ekkor már Pest-Buda felé tartanak. Összes taglétszámukat az ügyészség meglepő pontossággal 9866-ra teszi - nyilván a beterjesztett (s különben mind visszautasított) alapszabályok adatai alapján. De ideszámíthatjuk még a formailag ugyan továbbra sem csatlakozott Nyomdász Önképzőegylet és a Betegbiztosító pénztár 490, ill. mintegy 3000 tagját. Országosan kb. 12 — 14 ezer főnyi tehát az a munkásság, melyre az immár egyesült szocialista munkásmozgalom hatása kiterjedt - de ennek legalább 2/3 része Pest-Buda munkásságából áll. A hazai munkásság egészéhez képest még nem nagy szám ez, de kialakuló szervezettsége és Pest-Buda vonatkozásában már erős koncentrációja jelentős politikai tényezővé teszi. A fővárosiakat különösen azért is, mert a városok több tízezer főnyi proletariátusának megszervezéséhez ezek az egyesületek természetes kiinduló pontokként kínálkoznak. A szervezésben kétségtelenül nagy jelentősége volt a mozgalom most meginduló sajtójának is. Egyelőre szegényes, kisformátumú, hetenként csak egyszer megjelenő lapocskák ezek: a Testvériség 1871. évi megjelenéséig tulajdonképpen mind csak magánvállalkozás. Es rövid életűek: az egykori Buda-Pesti Munkásegylet lapja, a Munkások Újságja, a schultzeista osztály-együttműködési elvek hirdetője 1868-ban alig néhány hónapot ér meg. Táncsics Arany Trombitája is, mely a lassalleánizmus és a polgári demokratizmus keverékét hirdeti, de elősegíti a magyar ajkú munkásságban a politikai mozgalom szélesedését és harcol az önsegélyző „munkásgyár" ideológiája ellen is, 1869 júliusától csak az év végéig működik a Munkásegylet lapjaként. Négy hónapi szünet után 1870. április 3-án jelenik meg Külföldi Viktornak, a Pester Lloyd korrektorának kiadásában és tulajdonában az Általános Munkás Újság, német nyelvű kiadásában: Allgemeine Arbeiterzeitung. A lap nem tartozik hivatalosan egyik irányzathoz sem: ideológiai tisztázatlansága a lassalleánizmus és az eisenachiak vitájában ugyancsak növeli az eszmei zűrzavart, de kétségtelenül jól segíti a politikai agitációt. Külföldi azonban a ráfizetéses lapot június 25-én, egy héttel az egylet alelnökévé választása után magyar kiadásában, egy hónap múlva pedig német kiadásában is megszünteti. A munkássajtó csak 1871 februárjában éled fel: ekkor az egészen fiatal Politzer Zsigmond szerkesztésében immár az egylet hivatalos orgánumaként megindul az ugyancsak hetenként egyszer megjelenő Testvériség, ill. német kiadásában Brüderlichkeit. Ez a lap is teret ad a lassalleánus ideokSgiának, de jellemzően a párizsi kommün hatására, a lap már bátran kiáll a párizsi munkások mellett. De ez is csak 15 számot ér meg: megszűnik 1871 májusában, közvetlenül a munkásegység létrejötte után. Ennek a sajtónak elsősorban végig a pest-budai munkásság adta meg olvasóközönségét, és bár vidékre is jutott belőle, vidéki tudósítóktól származó leveleket is közölt, mégis csak Pest-Buda munkásaira támaszkodott; az ő problémáikat ismertetve és őket szervezve, országszerte érzékeltette az olvasóval, hogy a hazai proletariátus központja Pesten van. Tevékenysége nem csekély szerepet játszott abban, hogy a vidéken kisebb-nagyobb ipartelepeken, bányavidékeken még szétszórt hazai proletariátus egyre inkább Pest felé tekint saját politikai és társadalmi törekvéseinek megvalósítása érdekében is. Abban, hogy a hivatalos dualista Magyarország, a polgári állam fővárosának funkciói mellett Pest-Buda most az induló magyar munkásmozgalomnak fővárosává is válik, ezeknek a szerény lapocskáknak is megvan a maguk nem csekély jelentősége. 1871. június 11-én az Internacionálé felhívására - az Általános Munkásegylet Pesten nagy A hűtlenségi tömegtüntetést rendezett a május 22 — 27-i véres héten levert párizsi kommün áldozatainak tiszte- pe ?~ es az , el f°. létére. A májusi sztrájkmozgalom emlékei még elevenek, még eleven az elkeseredés is. Sok száz ^seWlet %taS% pesti, óbudai és budai munkás jelent meg a tüntetésen; elsősorban a bécsi szociáldemokratáknak részint az egylet vezetésébe korábban bekerült, részint csak néhány napja érkezett képviselői IS 273
