Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

106. Táncsics Mihály az 1860-as években vonatkozásban a nagyipar rohamos kibontakozása mellett elvesztette realitását. A magyar munkásmozgalom indulásánál a további útjához így a pesti proletariátus határozott és közvetlen állásfoglalása adta meg az irányt. Az Altalános Munkásegylet következő évei azonban ellenfelének összeomlása ellenére is nem voltak problémátlanok. 1868nyarától 1871 tavaszáig nem egészen három esztendő alatt a magyarországi munkásmozgalomra gyakorlatilag még túlnyomó részében Budapest munkásmozgalmára - nehéz és bonyolult út vár. Az egylet politikailag tapasztalatlan és maguknak már csak ezért is az országos politikában hátvédet kereső vezetői ugyanis nem tudták győzelmüket kellően kihasználni. így már 1869 folyamán a 48-as ellenzék szélsőbaloldalán és a polgári radikalizmus szabadkőműves előfutárainak körében igyekeztek maguknak parlamenti politikai támogatást találni. Ennek során végül is Táncsicsnak, ekkor az orosházi választókerület képviselőjének az egylet elnökségébe való bejuttatásával, holott az ő szorosabban vett munkásprogramja Táncsics minden egyéni tisztessége és jóindulata ellenére is alapjában sokkal inkább az egykori önsegélyző egylet nacionalista kispolgárosodásának felelt meg, melynek az Önsegélyző széthullása előtt Táncsics maga is híve volt. Amint ez alig 10 hónap után ki is derül, majd Táncsics lemondatásához fog vezetni. Polgári szövetségesei érzékenységének kímélése nyilván szerepet játszott abban, hogy az egylet 1869 1870. évi agitációs tevékenységében a kifejezetten politikai problematika került előtérbe; a pozsonyi munkásgyűlésnek a bécsi szociáldemokráciától átvett politikai programját és egyes a mozgalomhoz most csatlakozó polgári ateista és antiklerikális útitársak ilyen tárgyú javaslatait elfogadva, a sajátlagosan konkrét munkás problémák, a lakáskérdést leszámítva, az agitációban még mindig nem szerepelnek. Elhatárolták viszont magukat a Táncsics lapja körül csoportosult plebejus demokraták nacionalista törekvéseitől. Az eredmény 1868 júliusában a liberális burzsoá önsegélyző irányzat újjáéledése lett Pest-Budai Munkásképző Egylet néven. A munkásoknak, akiket a munkásképzőbe jórészt az Altalános Munkásegylet a gazdasági kérdések iránt tanúsított csökkenő érdeklődése vezetett, helyes osztályöntudata azonban néhány hónapon belül itt is háttérbe szorítja az egyletet „pártfogoló" liberális polgárokat (ezúttal Horn Edét), s a vezetést a nemrég a munkások szervezése miatt elbocsátott, sőt le is tartóztatott Strobel Antal nevű vasmunkás kezébe juttatja, ami előkészíti az egyletnek már 1870-ben az Internacionáléhoz való csatlakozását — lévén maga Strobel is annak tagja. Az így támadott ellentéteket az Altalános Munkásegylet révén már 1868 óta ismert I. Internacionálé mindkét egyletben tevékenykedő tagjainak (elsősorban a Marxszal is kapcsolatban álló, a Munkásképzőt az Internacionáléhoz csatlakoztató Farkas Károlynak ) tevékenysége segített áthidalni. Rájuk támaszkodva, több egyesítési kísérlet meghiúsulása után, a két egylet 1871. május 21-én az Általános Munkásegylet kereteiben egyesült. A fúzió idejére mindkét csoport számottevő eredményeket mutathatott fel a mozgalom szervezésében. A Munkásképző (elsősorban Farkas tevékenységének hatására) 1870 áprilisában a Munkásegylet ortodox lassalleánusainak élénk rosszallásával életre hívta az Általános Munkás Beteg és Rokkant Pénztárt, mely csakhamar, 1871 tavaszára már másfél ezer taggal rendelkezett, s taglétszáma tovább emelkedett. Nem is csoda, hiszen első kezdemény volt arra, hogy a munkások szakmánkénti, szétforgácsolt és, mint láttuk, a munkaadók irányításával a munkásság zsarolására is felhasználható szakmai vagy üzemi betegpénztára helyett az egész munkásságra kiterjedő, egységes és feltétlen munkásvezetés alatt álló betegsegélyző rendszert valósítson meg. Az Általános Munkásegylet viszont — mint erre még visszatérünk - csakhamar szakmai egyletekkel és a vidéken is alakulni kezdő hálózattal rendelkezett. Még 1869 őszén így csatlakozik hozzá az Óbudai munkásegylet, mely az év tavaszán alakult, méghozzá teljesen szabályosan: e körülmény a fővárosi mozgalom következő szakaszában válik igen jelentőssé. Harc az egységes munkásszervezetért