Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

VIT. A BUDAPESTI MUNKÁSMOZGALOM KEZDETEI Időközben, alig néhány hónappal azután, hogy I. Eerenc József feudális pompájú koronázási menete végigvonult a fellobogózott városok főutcáin és hogy megkezdte munkáját a dualista Magyarország országgyűlése és kormánya, 1868. február 9-én az országgyűlés helyiségeitől és a körnvező mágnásnegyed palotáitól nem messze, az Üllői út 19. sz. alatti Traub-féle asztalosműhelyben néhány száz pest-budai munkás kimondja az Általános Munkásegylet megalakulását. A Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcai új palotában a polgári állam képviselői a csak az imént kivívni hitt nemzeti szabadság és a diadalmaskodó polgári egyenlőség mértékével mérik a társadalmat és problémáit. 1868. február 23-án ugyanabban az Üllői úti asztalosműhelyben egy asztalosmunkás elnöklete alatt egy nyomdász az alakuló Munkásegylet nevében megírt szózatot olvas fel: ,,A munkás . . . megszűnt embernek lenni ő áruvá lett." A pest-budai munkásságnak ez a váratlanul éles hangja, mely látszatra olyannyira elüt az ötvenes évek végének és a hatvanas évek legelejének pesti munkásai és iparossegédei részéről tapasztalt magatartástól — a nemzeti zászlókkal a Himnusz vagy a Szózat hangjai mellett az egyetemistákkal közös tüntetésektől; a császári sasok leverésétől és az októberi diploma hírére kivilágított polgárházak ablakainak a nemzeti politika jelszavait hangoztatva végbevitt bezúzásától - , valójában nem előkészületlenül tört felszínre és nem is vékony réteg hangja csupán. A néhány éven belül tapasztalható látszólagos különbség és ellentmondás mögött mély megfelelés és összhang húzódik. Rámutattunk már arra, hogy az abszolutizmus elleni harc bizonyos reális közös érdekkel kap- A munkáscsolta össze a munkást, a mesterlegényt, a jurátust, az önálló kézműiparost, a városi polgárt ^^^elL" vagy birtokos nemest. Ám az abszolutizmus elleni gyűlölet okai már különbözőek voltak, és ez az pes

iBudán abszolutizmus megingásának pillanatától egyre világosabbá is válik. Mert a polgár, a birtokosnemes és a jurátus vagy a kézművesmester kiválik a harcból : már a magához tért abszolutizmus ereje és ezzel párosult tárgyalási hajlama is megfontolttá teszi őt — a kiegyezés után pedig kezébe kapja a polgári állam összes fegyverét: a választójogot, a sajtót és a szószéket helyzetének megváltoztatására vagy befolyásolhatására. A munkás számára azonban csak most válik igazán vilá gossá, hogy magára van utalva: nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. A császári sasok leverésében tegnapi fegyvertársaik most már maguk is éberen őrzik saját címereiket, melyek alatt azonban a munkásnak mint munkásnak most is csak az abszolutizmus korának igazságát szolgáltatják ki; méghozzá az immár közvetlenül helyileg érdekelt hivatalnoknak vagy bírónak a Csehországból vagy Bukovinából ideszalajtott, személytelenül intézkedő hivatalnokokéhoz képest sokkal elfogultabb, de reálisabb szenvedélyével. A változás, ami az abszolutizmus nyomásának csökkenésével néhány év alatt és - mint láttuk nem előkészületlenül végbemegy a pesti választópolgárban és őt valóban burzsoává teszi, végbemegy a munkásban is és őt magatartásában is osztályhelyzetének többé-kevésbé nyersen érvényesülő törvényszerűségei szerint cselekvő proletárrá alakítja. Persze a hetvenes évek elején ez még egyik részről sem befejezett folyamat: a felek még számos régi illúziót vagy régi gyanakvást hurcolnak magukkal. Kétségtelen azonban, hogy addig is csak ideiglenesen közös és ezalatt is más és más célok felé törő útjaik elválása ezekben az években alapjában megtörténik. A munkásság esetén e változást jelentősen gyorsítja az a körülmény is, hogy éppen a hatvanas évek elejétől a kibontakozó ipari konjunktúra újabb külföldi munkás-csoportokat hoz be az országba; ezúttal azonban már nemcsak kézműveslegényeket, akik minden radikalizmusuk ellenére tudatuk mélyén valahol még ott rejtegetik az önállósulás, a mesterré válás reménységét, hanem igazi gyári munkásságot, mely már, elsősorban Németországban, megtapasztalhatta a bontakozó német munkásmozgalom első lépéseit és felismerhette, hogy felemelkedésének útja a kibontakozó nagyipar korában már egyre kevésbé lehet egyéni, hanem sokkal inkább osztálykérdés. És mivel mint láttuk a kor Magyarországának legnagyobb, legszélesebb és legmodernebb, a hagyományos technikától és a hagyomáiiyos társadalmi keretektől és szervezeti formáktól leginkább elszakadt nagyipari területi koncentrációja itt Pest-Budán alakult ki, természetes, hogy e külföldi szakmunkásság legnagyobb tömegei is itt gyűltek össze — s természetes hogy a magukkal hozott eszmék a pest-budai munkásság kezdődő öntudatosodásának megfogal-