Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

1861-ben még az 1848-as jelölő bizottmány működött, melynek listája a választókat nyilván eleve befolyásolta, 1867-re már erről sem beszélhetünk: a választás ui. ekkor előzetes jelölés nélkül történt. A változás — úgy véljük — tulajdonképpen annak felismeréséből állt elő, hogy 1848 útja mind társadalmilag, mind politikailag a megváltozott viszonyok között egészében és közvetlenül már nem folytatható tovább. A közbeeső közel másfél évtizedes gazdasági fejlődés során ugyanis végül, s országosan is leginkább Pest-Budán, realitássávált az a kapitalizmus, melyet 1848-ban a haladás hívei még inkább csak kívántak megteremteni, s melytől tapasztalatok hiányában -48 emberei sokban hajlamosak voltak nemcsak a feudális társadalom, de általában mindenféle társadalmi rend ellentéteinek feloldódását vagy legalábbis enyhülését várni. E gazdasági fejlődés éppen az 1860-at követő évekre azonban a társadalmi ellentéteknek — láthattuk olyan gyorsuló kiélesedését indította meg, mely haszonélvezőinek, a jómódú pesti polgárságnak és a kispolgárság emelkedő felső rétegének tehát éppen a pesti választóközönség nagy tömegeinek számára egy határon túl már veszélyessé látszott tenni a ténylegesen mégiscsak fennálló közhatalom végleges megrendítését. 1860 — 61 tapasztalatai megmutatták, hogy az egyetemi ifjúság tüntetésébe vegyülő mesterlegényeket és munkásokat — bár még megfogalmazatlanul — valójában az „alkotmányos nemzeti" célokon már túlmenő igények és indulatok is vezetik. Az abszolutizmus alatt kibontakozott egész gazdasági fejlődés is már sokban lehetetlenné vagy éppen értelmetlenné tette a teljes visszatérést arra az alapra, amelyiken 48 törvényei állottak. Az abszolutizmus számos intézménye ui. kezdett beépülni az életbe, és 48 már akkor is korszerűtlen egyes intézményeinek az a heves restaurációja, ami pl. a kétségtelenül fejlettebb, szakszerű osztrák törvénykezési szervezet és immár polgári joggyakorlat kiküszöbölésére irányult, sokakat meggondolkoztatott. Ugyanígy abszurdnak tűnhetett, kivált még 1867-ben is, a zsidók kizárása a választójogból azon az alapon, hogy a 48-as törvények a választójogot a bevett valláshoz kötötték — kivált akkor, amikor néhány hónap múlva az 1867. évi XVII. tc. már kimondta a személyi emancipációt. S ami a legfőbb : a kor ekkorra már új (és nem is szükségképpen fiatalabb) embereket hozott elő olyanokat, akik az abszolutizmus évei alatt is, bár több-kevesebb megalkuvással, de felszínen voltak, és akiket így jól megismert a közönség, kivált a Pest-Budára újonnan érkezettek. Ráth Károlyra pl. az ortodox 48-asok haragszanak, inert a Bach-korszak alatt szemükben kifogásolható magatartást tanúsított. 1867-ben mégis hatalmas szavazattöbbséggel lesz a tisztújítás elnöke és később az egyesített főváros első főpolgármestere. A városi lakosság józanabb, mint a vidéki köznemesség; a Garamvölgyi Ádámok passzív rezisztenciája, s az ehhez szükséges vagyoni függetlenség, a városban ekkor még elképzelhetetlen, kivált abban a rétegben, mely a város politikai irányítására vagyonánál fogva elsősorban hivatott. így e réteg sok mindent hajlamos el is nézni a politikai magatartást illetőleg. 1861 pesti és budai képviselő-testülete már józanul számol a passzív rezisztencia korlátaival, és mikor a közgyűlés feloszlatása már küszöbön áll, tisztában lévén azzal, hogy nemcsak hivatalnokai, de jórészt tisztviselői is már állásuk után élő emberek, megteremti számukra a tisztes kompromisszum lehetőségeit. Már csak azért is, mert érzi: ha ezt nem teszi lehetővé, ezek az emberek túlnyomórészt nyíltan szakítanak velük és az általuk képviselt „alkotmányos" irányzattal. Ez pedig mint ugyancsak világosan látják — a helyzet olyan elmérgesedéséhez vezethet, mely végül is még az ő visszatérésüket is jelentősen megnehezítené. így azután visszatérésük után, 1867-re már nem érdekli őket az, hogy n„ T^ , . „., az 1861 és 1867 közötti időszak városi ügyei-97. „Deák.bérencz, az 1861. evi országgyűlésre eery- , , .. . , , , ,, P*7 hangúlag megválasztott pest-belvárosi képviselő." nek ~ vegul 1S az általuk megszabott kere-Grimm Rudolf litográfiája, 1861 tekén jóval túlmenően lojális — viteléért ter-