Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

kereken 60, Budán kereken 40 %-nyi) emelkedését döntő mértékben a Pest-Budán összesen is csupán 16 %-nyi zsidóságnak választójogosultságot is biztosító 1867. évi 17. te, az emancipáció idézte elő — akkor azt is meglátjuk, hogy 1848-hoz képest a város az akkori társadalmi-vagyoni bázishoz számított lakosságában még e nem túlságosan magas cenzusnak eleget tenni képes elemek aránya is tulajdonképpen csökken. 1848-hoz képest tehát a város lakosságának tömegei nemcsak hogy nem gazdagodtak, sőt inkább éppenséggel szegényedtek. Ettől függetlenül sem meglepő, hogy a választójogosultak számának Pesten és Budán nagyjából azonos méretű (ha Budán némi fáziskéséssel is érvényesülő) növekedése ellenére is a választójogosultság, a polgári lét bázisa, városonként eltérő volt. Pesten a háztulajdon, a kézművesség, a jövedelem (járadék) és az értelmiség alapján 1872-ben egyaránt 2100 — 2400 főt írtak össze, a kereskedelem pedig 1741 esetben volt választójogi alap. Budán ezzel szemben a hivatalnok és szőlőbirtokos-háztulajdonos, inkább kispolgári városban az értelmiség 2017, az ingatlantulajdon 1341 szavazatával szemben már a kézművesség is csak 465, a kereskedelem pedig még kevesebb: csak 230 választót adott, Óbudán meg éppenséggel az ingatlantulajdonosok adták a szavazók túlnyomó többségét: 709 főt. Jellemző azonban, hogy csupán régi jogon, tehát (a megfelelő vagyonalapnak vagy értelmiségi képzettségnek különben nyilván híjával) pusztán 1848 előtti nemesi vagy polgári jog alapján Pesten már csak 185, s Budán is csak aránylag több, 78 személy volt választó; a Budához képest is kicsiny Óbudán viszont alig kevesebben, mint Budán: 62-en. A városok polgári társadalmának struktúrájáról nyerhető képünk további jellemző vonásokkal bővül, ha a választójogosultak csoportján belül a legnagyobb, 200 forinton felül adófizetőket kiemeljük. A legnagyobb adófizetők megoszlása az adóösszeg nagysága szerint 1873-ban Pest Buda Óbuda Egész lakosság 1870-ben Ebből választójogosult /0 Ebből adózik 1000 frt felett 500-999 frt között 200-499 frt között összesen 200 frt felett Választó jogosultak %-ában: 200 470 10 781 5,4 408 437 1 215 2 000 19,1 54 000 4 167 7.7 19 77 242 338 8,1 16 000 1 046 6,5 1 15 16 1,5 Pestre tehát Budával ellentétben (a vagyonalapok jellemző különbségén túl) részint a választópolgárság és a lakosság egésze közötti élesebb polarizáció is jellemző — valamint még a polgárságon belül is a nagyobb vagyonok igen erős képviselete. Budán az ellentétek kisebbek: a választók az összlakosság nagyobb hányadát teszik ki, s a nagyobb vagyonok száma sokszorosan kisebb a pestinél: egészében a választójogosultak tábora nagyobb részében áll kispolgári jellegű elemekből, mint Pesten. A struktúráról alkotott ilyen képhez — most már a régi társadalom bomlását érzékeltetve -jellemzően járul hozzá az az adat, mely szerint Pest 400 forinton felüli 1072 adózójából már csak mintegy 25 % (270 fő) rendelkezik régi, 1848 előtti polgárjoggal, illetve az ekkori pesti kiváltságolt kereskedelmi testületek valamelyikének tagságával: s 1873-ban ezek túlnyomó részénél is már (153 főnél) háztulajdonosi és (26 főnél) kézműipari vagyonalap van kimutatva; a kereskedők száma itt már csak 47. Nemkevésbé jellemző azonban, hogy a 270 adózó lényegesen nagyobb része (16 %-a) adózik 2500 forint felett, mint a régi polgárjoggal nem rendelkezők esetében (4 %). Ami részint a régi polgári vagyonnak jórészt már járadék alapjává történt megmerevedését, részint stagnálását is mutatja, de mindenesetre azt, hogy a város vagyoni vezetőrétegében a régi polgárságból már csak a kiválóan tőkeerős elemek tudtak megkapaszkodni. Buda hagyományosabb, kisszerűbb viszonyaihoz képest Pest társadalmi struktúrája így a nagy lehetőségeket, a gyors vagyonosodás lehetőségét érezteti — ám ugyanakkor a szegénység ezzel együtt járó s ennek mintegy alapjául is szolgáló növekedését is. Szemben a választó jogosultak arányának 1848-tól 1873-ig csak mérsékelt változásával, ez a csak igen nagyvonalú elemzés, ha homályosan is, de már sejteti: az arányok számszerűen változatlan volta ellenére is magának a választójogosult réteget körülvevő társadalomnak belső arányai már erősen mozgásban, eltolódásban vannak. A mozgás a feudalizmuskori nagyváros 48 előtt már amúgy is bomló hajdan homogénebb polgárságát bomlasztja tovább, s eredménye három irányú: egyre határozottabb körvonalakkal kialakulóban van a modern nagypolgárság, erősödőben a kispolgárság, és nagy tömegeivel megjelenik az ipari proletariátus. A társadalomszerkezet e három irányú mozgás során kibontakozó