Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

évek elején Haggenmacher Henrik idetelepíti nagy sörgyárát. Kereskedők is élnek itt, de nemcsak a helyi szükségletekre; pesti nagy fa- és borkereskedő cégek is itt tartják székhelyüket -Újpesthez hasonlóan kiszabadulva a városi vámok fizetése alól. Albertfalva maga kis kézmű iparos telep, melyet a ráckevei koronauradalom Újpestéhez hasonló megfontolásokból és módszerekkel, zsellértelkekre telepített, Újpestnél 12 évvel korábban, de csekélyebb sikerrel. A hetvenes évek elején a telep mindössze 400 főnyi lakosságából41 az asztalos és 6 a kalapos; mindenesetre ezek az iparosok is Pest számára dolgoznak. Megfelelően e települések fekvésének, de sajátos gazdasági alapjuknak és társadalmuknak, a településszerkezet és főleg a település képe itt már inkább kisvárosias, mint falusias. Budafok utcái az országút körül csoportosulnak: általában szabálytalanok és szűkek. A főutcán kívül szűkek a házak udvarai is, sokszor még a kertek is hiányzanak. De a házak városiasak: a határ bőven adja a homokkövet, s a házak túlnyomó részén már zsindely és cserép a tető. Fantasztikus látványt nyújtanak az utazónak a hegytető sziklába vájt lakásai: csak kéményük áll ki a földből. Hasonló az építkezés Tétényben is: itt csak a délnyugati részen kiépülő új településrész falusiasabb, vályogházaival és zsúptetőivel. Kistétény szőlőhegy, melynek szőlői közül a lejtőkön egyre sűrűbben mosolyognak ki a pestiek és a budaiak ez idő tájt kiépülni kezdő nyájas villái és kolnái.11