Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

tikus akadályok és a csak 1871-ben megalakult 170 tagú budai önkéntes ,,tűzvédség"-gel való rivalizálás is egy ideig még gátolják — csakhamar világos lesz, hogy a tűzoltóság megszervezése az utolsó pillanatban következett be. 1870 és 1872 között, három év alatt ugyanis rohamosan megnő a tűzesetek száma. 1870-ben még csak 55, 1871-ben már 103, de 1872-ben is 96 esetben kell kivonulni a pesti tűzoltóknak, köztük olyan tűzesethez, mint 1871-ben a Nemzeti Színház díszletraktárának égése, ami magát a színház épületét is fenyegette. 1873 júliusában a Vagongyárban, szeptemberben a Soroksári úti Kártoly-fonodában, októberben a Haggenmacherféle malomban van hatalmas tűz; jellemző, hogy csak e három eset összes kára mintegy 2 millió forint. A tűzoltóság azonban kezdetleges eszközeivel is már lokalizálni tudja e tüzeket, a Vagongyárban sikerül megmenteni a gőzkalapácsokat és a kovácsműhelyt. Ezek az eredmények és Széchenyi tiszteletre méltó energiája végül is meggyőzik a tűzoltóságot még sokáig némi iróniával szemlélő (a nyilvános tűzoltóünnepélyek és -gyakorlatok érdekes látványosságot is jelentenek) közönséget is a tűzvédelem fontosságáról. Széchenyi 1874-ben azonban, anyagi zavarokba is bonyolódva, házassága is elromolván, végül Törökországba utazik Konstantinápoly tűzoltóságát megszervezendő — de a városegyesítés idejére a létrejövő Budapest tűzvédelme a pesti hivatásos tűzoltóságban már olyan szilárd szervezeti keretekkel rendelkezett, mely megfelelő alapul szolgált a város modern tűzvédelmének továbbfejlesztéséhez is.10 A kettős város urbanizálódásának a képén azonban egyes elemek — befejezésül — még további különleges figyelmet érdemelnek: a város peremének azok a területei, melyek felé a város terjeszkedése elsősorban irányul, s melyek a várostörténet következő periódusára így már a jelenleginél jóval nagyobb jelentőségre tesznek majd szert. E területek egy része nem is a város haA tárához tartozik, túl van azon — de településeiknek most induló vagy kibontakozó gyors fejlődése mégis kizárólag a városok minden szempontból megnövekedett hatóerejének, kitágult hatókörének következménye, s egész további alakulásukat is, napjainkig nyúlóan, minden szempontból a városok fejlődése s az ezáltal kínálkozé) lehetőségek és problémák fogják meghatározni. A város pereme még lakatlan és jórészt műveletlen földterületein — részben a terület föld- , rajzi jellegétől is függően — a betelepülés is kétféle formában történhet: nyaralók, villanegyedek ill. telepek formájában. Az előbbinél tulajdonképpen a város és a városi életforma centrifugális elemei hatnak serkentőleg: azok, melyek a városban tartózkodást kellemetlenné teszik, terhessé, egészségtelenné, s melyekkel szemben védelmet — ha időlegesen is — már csak a várostól viszonylag távol eső, de onnan még mindig megközelíthető területre, a ,,zöld"-be való menekülés biztosíthat. A dolog természetéből következik, hogy a villanegyed vagy a nyaralóövezet kizárólag a város jómódú elemeit vonzza, akár az építkezés, akár — s ekkor még az építkezéssel járó nehézségeknél nem kisebb gondokként — a megközelítés jelentős költségeit tekintjük is. A telep ezzel ellentétben a városba irányuló mozgásnak, a város vonzóerejének következnie- ] nye. Létrejöttében a városban megnyíló lehetőségek hatnak: a jobban fizetett munkának, a könnyebben kibontakozni képes vállalkozásnak reménye. A telep azonban a villanegyeddel abból a szempontból is ellentétes, hogy lakosai szegény elemek, akik a város magasabb kereseteit a falu olcsóbb életmódjával kívánják párosítani; a városi magas lakbéreket nem képesek és nem is akarják megfizetni, és nem akarnak lemondani az állattartás vagy a kis kert: a saját szegényes ház nyújtotta előnyökről sem. Országszerte rohamos gyorsasággal növekvő rétegek ezek; igényeiket a legmegfelelőbb módon ekkor még mindig a városszéli telep tudja kielégíteni. Persze a fejlődés e két típusa néha időben és helyileg egybeesik. Még látni fogjuk, hogy nem egy esetben nyaralónak induló település rövidesen teleppé változik át, felszíva, bekebelezve és saját funkciónak szolgálatába állítva az egykori nyaralókat is — hogy fejlődése egy még csak távoli fokán időközben várossá változva, már saját villanegyedeit teremtse meg. Amíg azonban a városhatáron az eddig lakatlan legelőkön vagy hegyoldalakon még éppen hogy csak kezdik felütni fejüket a jómódúak villanegyedei és a szegények telepei, a kettős város növekedése egyelőre még egy harmadik, kevésbé látványos vagy gyors, de nem kevésbé fontos folyamatot is megindít: mégpedig a város peremének évszázados, hagyományos paraszti társadalmú és ennek megfelelő települési rendű falvaiban. Maga a falukép vagy a faluszerkezet itt s ekkor még nemigen változik meg, és az urbanizációnak sem találkozunk jeleivel. De — mint már láttuk — megindul a gazdasági alap bizonyos átalakulása, hogy következő korszakunkra azután ennek hatására több-kevesebb erővel meginduljon e falvaknak bizonyos urbanizáciéija is. 'i Nyaralóövezet — telep — falu: a városegyesítés esztendejébe, döntően a korszakunkban vég- yn bement és alapvetően a városfejlődés által befolyásolt változás eredményeképpen, a kettős vá- | j 3. A VÁROSKÖRNYÉK: PARASZTFALVAK ÉS TELEPEK 14* 211