Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

biztosító társaságok is: 1872-ig 12-t ismerünk, közülük a Haza 1871-ben megszűnt, viszont ez évben alakul meg a Kronos Biztosító és az Első Magyar Kiházasító Egylet is. A bankok és a takarékpénztárak alapítása, illetve az ebben a tényben kifejeződő tőkebeáramlás és a hazai tőkék megmozdulása valóban országszerte nagy hitellehetőségeket jelentett. A magyarországi bankok váltótárcája az 1867. évi 6,25 millióról 1872 végére már túlnőtt a 42 millión; a takarékpénztáraké 25 millióról 64 millióra gyarapodott. A földhitelintézeteké 287 ezer, a szövetkezeteké 1 millió 540 ezer forintról nőtt fel 2 millió 800 ezerre, illetve 4 millió 641 ezerre. 1872 végén tehát csupán a magyarországi váltótárca az 1867. évi 33 millióról 114 millió forintra emelkedett összeget képviselt. Ebből Pest-Budán csupán a bankoknak (az ONB-ot nem számítva) váltótárcája 1872-re 27 és fél millió felett állt, ami a magyarországi banki váltótárca közel 66 %-át tette ki. A koncentrációra jellemzően ezen belül az öt pest-budai nagybank váltótárcája egymagában közel 13 és fél millió forintot tett ki: a budapesti székhelvű országos bankok váltótárcájának közel 50 %-át. Amellett tehát, hogy a bankügy, néhány vidéki bank alapítása ellenére továbbra is Pest-Budán maradt koncentrálva, a testvérvárosok részesedése a takarékpénztárak legfontosabb üzletágainak forgalmában a vidéki takarékpénztárak számának nagy emelkedése ellenére is többékevésbé szintén változatlan maradt. Pest-Buda így továbbra is, a hatvanas években meginduló fellendülésben is megtartotta vezető szerepét a hazai hitelpiacon, sőt az tovább is erősödött azáltal, hogy a külföldi tőkével ekkor megalakuló nagybankok is megkezdték vidéki leányvállalataiknak a pesti piac befolyását nagyban növelő kiépítését. A Hitelbank ennek során hozza létre a Pozsonyi Hitelbankot, a Bánsági Kereskedelmi és Iparbankot, valamint az Első Erdélyi Bankot. A Magyarország hiteléletét „fellendíteni" akaró Angol Magyar Bank a győri, nagykanizsai, bajai, aradi, debreceni és lőcsei kereskedelmi és iparbankokat, a Biharmegyei Kereskedelmi, Ipar- és Terményhitelbankot, a Temesvári Kereskedelmi és Jelzálogbankot, Újvidéken az Első Bácsi Kereskedelmi és Iparbankot, Zágrábban az Első Horvát Leszámítolóbankot, valamint a Szegedi Forgalmi, a Borsod-Miskolci Hitel-, az Erdélyi Jelzálog és Hitelbankot, a Fiumei Bankot, továbbá a Besztercebányai Bankegyletet hozza létre. A Kereskedelmi Bank is orientálódik a vidék felé: 1866-ban az Első Bánáti Kereskedelmi és Iparbankkal (amit később a Hitelbank vesz át), 1867-ben pedig a Szegedi Kereskedelmi és Iparbankkal lép kapcsolatba. A magyar gazdaságnak és ezáltal egész Magyarországnak a modern kapitalizmusba való beillesztése ha nem is tökéletesen, számos feudális csöke vény szívós fennmaradásával is végeredményben ebben a periódusban, és a pest-budai hitelintézetek igen aktív részvételével fejeződött be, vált teljessé. Spekuláció és A pest-budai pénzintézetek e folyamat során megszerzett országosan uralkodó helyzetéből összeomlás következőleg a testvérvárosok lettek legfőbb színhelyeivé és fő fészkeivé Magyarországon annak az egyre növekvő méretű spekulációnak is, melyet a korábbihoz képest roppant pénzbőség magával hozott. A bankok elsősorban az újonnan létesült nagy forgalmi bankok -ugyanis eredeti céljaik eltorzításával tőkéjüket nem annyira közvetlen ipari-kereskedelmi beruházásokija fektették, hanem elsősorban ezeket lebonyolító, ugyancsak részvénytársasági alapon álló vállalatok támogatására fordították. A bankok révén beáradó külföldi tőke és a megmozgatott, már régóta befektetésre váró hazai tőkék a gomba módra támadó spekulánsokat most már egyre újabb alapításokra ösztönözték. A bankok ugyanis (elsősorban a népbankok) átvették az új vállalkozások részvényeit és elsőbbségi kötvényeit, vagy tetemes kölcsönöket folyósítottak azokra. Az elszaporodó alapításoknál a találékony alapítók a hasznot így már a részvénykibocsátásnál zsebre vágván, a továbbiakban a vállalkozást sorsára hagyták; így a bukások száma állandóan emelkedett: Pest-Budán 1867-ben 43, 1868-ban már 83 vállalkozás bukott meg. A bankok az alapítási nyereség hozadékából azután magas osztalékokat fizettek, ami tovább emelte a papírok értéket, miközben a valóságos érték mögöttük egyre összébb és összébb zsugorodott. Ha mindebben sok volt is a szédelgés, kétségtelen, hogy a gazdasági élet, kivált Pest-Budán, néhány év alatt nagy fellendülés jeleit tudta felmutatni. A spekulációban az első intő jel az 1869. évi hitelválság volt. Az ONB, mely bankjegykibocsátásának fokozásával e folyamatot tulajdonképpen támogatta, már apránként kezdett visszatérni deflációs politikájára, és a készülő francia — porosz háború első jeleire a külföldi tőke is visszavonulóban volt, amikor a gyenge termésű 1869 augusztusának végén a bécsi tőzsdén súlyos hitelválság robbant ki. Ezt az ONB most már továbbra is makacsul fenntartott hitelkorlátozásai főleg Magyarország számára különösen súlyossá tették. A válság ugyan 1870 közepére a magyar kormány és a pesti bankok támogatásával már feloldódott, végeredményben 25 30 millió forint névleges veszteséggel, ebben Pest-Budán 111 vállalat bukásával, olyan pénzszűkét okozva, hogy még 1870 közepén is 18 20 %-ot követelnek váltóleszámítolásért. Az ONB a válságban tanúsított magatartása a megdöbbent pesti kereskedőtőkések előtt kétségtelenné látszott tenni azt, hogy mögötte a bécsi bankburzsoáziának Pestnek mint hitelköz-