Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

kívánta felállítani. A szervezéssel megbízott pesti Kereskedelmi és Iparkamara nagykereskedői azonban jellemző módon már nem elégedtek meg az egyszerű árutőzsdével: a kamara válasza már a pátensben még kifejezetten tagadólag említett értéktőzsde felállítását is szükségesnek tartotta. Ezek az évek az alakuló helyi részvényes vállalkozások indulásának évei: a bécsi tőzsdén nagyrészt még nem is jegyzett papírjaik forgalmazására már szükséges az értéktőzsde is. A politikai viszonyok bizonytalansága folytán a kérdés megoldása elhúzódott, végül azonban 1863 májusában a kormány hozzájárul a pesti áru- és értéktőzsde felállításához. Az előkészítő bizottság októberben ül össze; december 8-án a Kereskedelmi és Iparkamara, a nagykereskedők és a polgári kereskedők testülete részéről delegált összesen 15 tagból megalakul az ideiglenes tőzsdebizottság is. 1864. január 18-án Krászonyinak, a Helytartótanács által a tőzsdéhez „országfejedelmi" biztosként delegált pesti főpolgármesternek jelenlétében a Lloyd-palota nagytermében megnyílt a Tőzsde. A Tőzsdére a szabályok szerint minden, vagyonával rendelkezni képes férfi beléphet, kivált, ha üzletember, termelő, vevő vagy eladó; az aktív tőzsdetagságot azonban csak évi 12 forintos belépési jeggyel lehet megszerezni. Egyazon cégből csak a főnök lehet tőzsdetag. A zugalkuszok a Tőzsdéről kizárják: üzletet ott nem köthetnek, az általuk közvetített üzleteket a Tőzsde bírságolja, viszont a hites alkuszok számára a megjelenés a Tőzsde nyitvatartásának időtartama alatt kötelező. Részletesen rendelkezik a szabály a tőzsdei választott bíróságról. Ebben a tőzsdeválasztmány öt tagja bíráskodik; közülük kettőt-kettőt a felek választhatnak, e négy tag pedig az elnököt. ítéletük ellen fellebbezés nincs, és az azonnal végrehajtható. A Tőzsdének ezt a különleges igazságszolgáltatási privilégiumát 1869-ben országos törvénnyel is megerősítették, és jellemző a kereskedelem erejére, hogy amikor 1871-ben e szabály újabb tételes törvénnyel kerül ellentétbe, hosszas viták és a Tőzsde ingerült, a forgalom megbénulásával fenyegető felterjesztései után a tőzsdebíróság privilégiumát újabb országos törvény mondja ki. A Tőzsde, bár magánjellegű alakulásként tekintették, és valójában — a Gabonacsarnokhoz hasonlóan — részben szintén a Lloyd szubveniálta, kezdettől fogva nagy fölényben volt a Csarnok felett. Mögötte ugyanis a már időközben legnagyobbra felnőtt, tőkéjüket már közlekedési és ipari vállalkozásokba is fektetni kezdő pesti kereskedők és a fővárosban összpontosuló kereskedelem immár valóban jelentős méretei állottak: a pesti piac és általa immár az egész hazai piac hivatalosan elismert szokványokat, árjegyzéseket és főleg hivatalos támogatást is igénylő érdekei. Kzzel szemben a Gabonacsarnok tevékenysége egyre lokálisabbá és kisszerűbbé vált. Hiszen az Áru- és Értéktőzsde szokványai már a gabonaneműek súly szerinti adásvételén alapultak, rendeződtek a göngyöleg súlya körüli problémák, s az állam elismerésével a Tőzsde létrehozta a választott bíráskodást: sok más újítással együtt a modern kereskedelem olyan segédeszközeit, melyeknek érvényesülése felett a kormány által kinevezett tőzsdebiztos őrködik, az államhatalom tekintélyével támasztva alá a Tőzsde működését. A fejlődés ilyen törvényszerű menete folytán négy év alatt a Tőzsde magába olvasztotta a Gabonacsarnokot; a legnagyobb, a bankokat és malmokat alapító pesti kereskedők ezzel erősen korlátozták a külön gabonakereskedelmi és ezen belül is a helyi érdekek uralmát. A Tőzsde ilyen elsőbbsége csakhamar szervezeti intézkedésekben is megnyilvánul: az aktív és passzív tőzsdei választójoggal együtt járó tőzsdetagság előfeltétele 1865 elejétől az évi 12 forintos belépőjegy váltása. A Gabonacsarnok tagjai közül már csak azok mentesülnek a fizetés alól, akik egyszersmind a Lloydnak is tagjai — tehát a legnagyobb pesti kereskedők; a többieknek már csak a látogatói jog maradt meg. A Tőzsde emellett már megelőzőleg, fennállásának első évében elérte azt, hogy a Gabonacsarnok átvette szokványait, egyeztette vele nyitvatartási idejét s bár egyelőre árjegyzéseiben még megtartotta függetlenségét, árjegyzéseinek közzétételét aTőzsde panaszára a Helytartótanács végül is megtiltotta; ezáltal a gabonakereskedelem árszabályozása is kiesett a Gabonacsarnok hatásköréből. A Tőzsde és a Gabonacsarnok harca 1868 márciusában azután az akkori Pest legtekintélyesebb gazdasági embereinek határozott beavatkozására ért véget: a Pesti Áru- és Értéktőzsde és Gabonacsarnok néven létrejött új intézmény ezentúl nyáron reggel 6-tól este 8-ig, télen 7-től 6-ig (/412 és 2 közötti szünettel) tartva nyitva látta el a kiegyezéssel immár viszonylagos önállóságát visszanyert ország kereskedelmének központi funkcióit. Az egyesülésen kívül a gazdasági életnek nyilván a kiegyezés hatására végbement megélénkülése folytán is megnövekedett taglétszámmal (a tőzsdetagok száma 1865-ben 214, 1868-ban, az egyesülés után már 1179) s az értékpapír-forgalomban is rohamosan megnövekvő hatókörrel a Tőzsde az 1866-ban jegyzett 21 részvénnyel szemben 1869-ben már 84 részvényt jegyez. 1869-ben már megindul az új tőzsdeépület építése is a szabályozás által most kialakult pesti Duna-part legelőkelőbb pontján: 1870-ben már fedél alatt álls 1872-ben megnyílnak a gabonacsarnok, valamint az áru- és értéktőzsde helyiségei. A teljesen kész épület 1873. szeptember 24-én, közvetlenül a városok tényleges egyesülése előtti hetekben, korszakunk határán fog megnyílni. Duna-parti, kis sarokkupolás épülete, a kupola csúcsán Gianbologna Merkur-