Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

gálata is erről tanúskodik. A Levételek Pesten az 1849 — 1850. évi mintegy 1 millió 300 ezer forintról 1859 —1860-ig sem emelkedtek az 1 millió 600 ezer fölé; a másfél milliót is csak 1855 57-ben érték el, miközben 1850 —51-ben 936, a következő évben éppenséggel 796 ezer forintra süllyedtek. A kiadások ugyanilyen nagyságrendűek, és mozgásuk természetszerűen követi a bevételeket: 1855-től évenként 40 —60 (1858 59-ben 82) ezer forint szerény maradvány utal a városok anyagi viszonyainak kezdődő némi konszolidációjára. Buda zárszámadásai jóval szerényebb keretek között mozogva (1859—1860-ig bevételei csak két évben lépik túl a félmillió forintot: 1855- és 1857-ben), gyakorlatilag a város vagyoni viszonyainak semmiféle fejlődését nem mutatják. Ha az idézett adatok forrásainak gondos, szinte a korabeli számvevőségi elemzés módszerével történő ellenőrzése ezt a képet sok részletében bizonnyal módosíthatná is, úgy véljük: a városgazdaságnak a várospolitikával egybehangzó, általános stagnálást mutató képét alapjában nem változtatná meg. Az ötvenes évek végén a belvárosi plébániatemplom mögött álló tornyos pesti Városházán ^ mely alig néhány évvel azelőtt a forradalmi hónapok oly sok izgalmas és döntő epizódjának {gazgatás volt tanúja — az abszolutizmus alatt sűrűn változó polgármesterek (Koller 1850 eleji előlépése apparátusa utánTerczy Konstantin, egy év múlva Friedrich György, majd még ugyanazon év, 1851 végétől a dúsgazdag nagykereskedő, Appiano József, 1853 végétől 1856-ig Krászonyi József, volt helytartótanácsos, s utána 1859 végéig dr. Conrad Gusztáv cs. kir. főtörvényszéki tanácsos) vezetése alatt az alpolgármester, öt díjas (és a melléjük rendelt 12 díjtalan) tanácsnok, 1 főjegyző, 3 aljegyző, 1 titkár és 132 hivatalnok intézi a városok ügyeit. Budán Walheimet csak 1854-ben váltja fel Plettik Lipót, volt Trencsén megyei cs. kir. szolgabíró; őt 1856-tól Kalina Ferenc követi. A személyzet itt jóval kisebb, nincs alpolgármesteri állás sem; 4 díjas és 6 díjtalan tanácsnok, 1 fő- és 1 aljegyző 34 hivatalnokkal adminisztrál. Munkájuk mindkét városban van bőven, hiszen 1851-ben a pesti tanács 296, a községtanács 105 ülést tart, s míg a pesti Városházára 1836-ban még csak évi 9128,1851-ben már 19 136 beadványt nyújtanak be. A hivatalos munka délelőtt 9 és 2, délután 3 és 6 óra között bonyolódik (a levéltárat kivéve, mely reggel 8-kor kezd, délutáni munkája viszont 5-re végződik). Az adóhivatal 8 és 2 óra között megszakítás nélkül hivataloskodik — nyilván, hogy az üzleti idő alatt a Belvárost elözönlő feleknek minél jobban állhasson szolgálatára. A délelőtti hivatalos órák alatt mind a szobákban, mind az előszobákban tilos a dohányzás, pipálás. A sátoros ünnepeken szünetel a munka, a közönséges vasárnapokon csak 11 és 12 között hivataloskodnak; így lehetővé válik a tisztviselők számára a templomok látogatása, mely különben (az új kerületi főispán egy 1852. évi rendelete szerint) kötelező is. A városkapitány részére a fő szentegyházakban egyenesen „kitüntetett hely" van fenntartva, ,,s vallásos buzgalmától bizton elvárja a tanács, hogy az isteni szolgálatban nemcsak külsőleg, hanem másokat is buzdító lankadatlan ájtatossággal fog részt venni". A hivatalnokoktól különben egyre inkább megkövetelik a felekkel való tisztességes bánásmódot is; mint nem egy eset mutatja, nem is ok nélkül. Ha csak a korábban a városokban székhellyel bíró, az egész országra kiterjedő politikai és igazságwSzolgáltatási intézményeknek megszűnésére, maguknak a városoknak pedig gúzsba kötött helyhatósági önkormányzatára, szegényes háztartási viszonyaira gondolunk, a városok utcáin cirkáló idegen rendőröket látjuk, és a Gellérthegyen a Citadella fenyegető épülettömbjét — az ötvenes évek végére Pest-Buda valóban hanyatló, jelentéktelenedő város képét nyújtja. Olyanét, amilyennek Haynau pesti bevonulásának óráiban az abszolutista centralizáció bécsi kitervezői a magyar forradalom tűzfészkét látni kívánták.1 45. Kilátás Pest-Budára a Citadella ágyúi alól az 1860-as években. Georg Niessen vízfestménye. Kiscelli Múzeum