Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

esetleges népmozgalomtól tartva, a déli és a temetési harangszót kivéve, eltiltotta a városok templomaiban a harangozást, melyet csak szeptember 17-től fog ismét engedélyezni a körültekintő hadseregparancsnokság. Néhány nap múlva, július 18-án, megérkezett a városba maga Haynau és Panjutin tábornok, a Pestet megszálló cári hadtest parancsnoka is. Bevonulásukat külön-külön tartották. Haynau a Károlyi-palotában vesz szállást; a tulajdonos gróf ekkor már az Újépület foglya. Az inkább csak jelképesen megszálló oroszok után e napokban már az osztrákok özönlik el Pestet is. Haynau beérkező derékhada minden lefoglalható szállást birtokba vesz, de a Nemzeti Múzeum ekkor még nem parkosított külső udvarán is gránátosok ütnek tábort sátraikkal, konyháikkal, tábori kovácsműhelyekkel, vágómarhákkal és vonós állatokkal; alig néhány nap múlva bokáig áll az alom, a trágya már ellepi a járdát is, a tábor pedig, katonák és szekerek lassan birtokba kezdik venni az épület belső udvarait és földszinti folyosóit is. Haynau megérkezése másnapján kiáltványt bocsát ki. Frázisai: ,,Ausztria ős zászlói", „egy agg harcos" (önmagát értve ezen), „császárom és uram nagylelkűsége", „vészteljes idő" — egy őrmester stílusgyakorlatai. A primitíven fellengzős hang és a nyers bosszú álarca mögül azonban a rémült meglepetés szavai hangzanak, amikor a „magyar köztársaság ábrándos épületének" felrakásához beszegődött, s a császáriak januári jóhiszeműségével így visszaélő, „nyelvre és szokásokra nézve nagyrészben német" lakosságot aposztrofálja, halállal fenyegetve meg a forradalmi jelvények viselőit ugyanúgy, mint a szövetséges csapatok vagy egyes katonáik megsértőit, az ellenséggel cimborálókat és a fegy verrejtegetőket. De nemcsak a német polgároknak, hanem a főváros zsidóságának forradalom alatti magatartása is kihívta haragját. Itt azonban, pénzszagot érezve, a táborszernagy a sarcoláshoz folyamodik: az előbbivel egy napon kelt hirdetményében a pesti és az óbudai zsidó hitközséget, egyenlő arányban megosztva, félmillió forint értékű katonai felszerelés fél éven belüli természetbeni beszolgáltatására kötelezi (a természetbeni beszolgáltatás kötelezettségét majd októberben 530 ezer ezüstforint kifizetésére változtatják, s a befizetés kezeseként 20 családot jelölnek ki). Másnap, 20-án — az időközben ugyancsak ide érkezett Paszkevics herceg a muszkavezető Zichy Ferenc gróf kíséretében e napon a Nemzeti Múzeumot tekinti meg - Haynau elrendeli mindennemű fegyver beszolgáltatását, a nemzeti jelvények és színek használatának szigorú tilalmát, továbbá a nyilvános helyek 9 órai záróráját. Ennek jegyében másnap még a régi családi és díszkardokat, sőt a játéküzletek játékkardjait is összegyűjtik a városból, és jegyzékbe veszik még a Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének darabjait is. 23-án délután már a megtorlás első fegyverei is eldördülnek a városban. A Múzeum kertjében, a nagy lépcső előtt, ahonnan két héttel ezelőtt még a honvédséggel elvonuló népfelkelőket buzdították, kivégeznek egy korábban a magyarokhoz átszökött és most általuk polgári ruhában kémként visszahagyott s leleplezett császári katonát. A múzeumudvar utcai korlátja mögül nagy tömeg nézi végig a kivégzést és a megfelelő őrizet alatt éjszakára is otthagyott holttestet. Másnap a jelenet megismétlődik: 10-kor egy Szatmár megyei bányászt hoz be az őrség a Múzeum udvarára. A szerencsétlen a honvédseregtől Vácott leszakadva már hazafelé indult: egy szekérre kapaszkodva Pest felé vette útját. A Váci úton azonban váratlanul pisztolyt húz, és megsebesít egy szerezsán katonát. A hadbíróság rövid kihallgatás után halálra ítéli: déli 12 órakor a Múzeum nagy lépcsőjének északi oldalfalánál őt is agyonlövik. Kém volt-e valóban az első áldozat, vagy csak átöltözött katonaszökevény? Szándékos merénylet vagy csak egy vélet lenül elsült pisztoly sebesítette meg a másik áldozat esetén a császári katonát ? — ma már nem tudjuk megítélni. A kivégző osztagok golyói mindenesetre megfelelően húzzák alá a seregével továbbinduló Haynaunak a lakosságot minden megmozdulástól Brescia példájával visszariasztó fenyegető sorait: „sorsotok a megsemmisülés". S ha a lefegyverzett és megfélemlített lakosság valóban nem ragad is többé fegyvert, Haynaunak a házfalakról legnagyobbrészt azonnal leszaggatott kiáltványai láttán a városparancsnokság már július 29-én a hadi törvények teljes szigorát helyezi kilátásba az ismeretlen tettesek ellen. A beszállásolt katonaság azonban nemcsak megfélemlítésre szolgál: ellátást is követel. Julius 26 —27-én pl. Pestre 80, Budára 40 ezer kenyér szállítása van kivetve, bár a pékek ennek csak alig a felét képesek előállítani — de öt nappal előbb csak Pesttől még 110 ezer katonai kenyérporció szállítását követelték. A katonai kórházak számára a magánháztartásokból szedik össze kényszerárfolyamon az ágyneműt és az ingeket (július végén 6 ezer ágy felszerelését követelik); katonai fuvarokra kényszerítik a fuvarosokat. Nyomasztó a Kossuth-bankók bevonásával csak súlyosbított pénzhiány: öt nappal a császáriak bevonulása után Pest város legsürgősebb költségeinek fedezésére 20 ezer forint kényszerkölcsönt vet ki vagyonosabb polgáraira, nem sokkal később katonai kiadásokra már a kincstár is előlegez, de ekkor meg a nyakukba zúduló kölcsönteher rémíti a polgárokat. Mindez persze a városi hatóságok intenzív közreműködését és támogatását igényli — hiszen a hadsereg nem foglalkozhat kenyerek és ingek összeszedésével. Am jóérzelmű, vezetésre is