Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Ez a kötet Budapest történetét szándékozik bemutatni két forradalom között — olyan forradalmak között, melyek mindegyikének Budapest a kiindulópontja és mindvégig legerősebb, leghatékonyabb hajtóereje. Az egyik forradalom 1848-ban a polgári viszonyokat teszi uralkodókká Magyarországon, a másik 70 évvel később, 1918-ban, az 1848-ban megindult polgári fejlődés utolsó feudális csökevényeit takarítja el, méhében hordva immár a nemsokára fellobbanó első magyar szocialista forradalmat. Budapestnek e forradalmakban vitt szerepe már önmagában is érzékelteti: e hét évtized során egyrészt országosan is Budapesten jönnek létre a gazdaság, társadalom és kultúra legkifejlettebb viszonyai, másrészt a város tényleges központja lesz az országnak, s így mozgalmai, kezdeményezései is országos jelentőségűekké válnak — egy egész ország figyel és válaszol rájuk. Végül Budapest vezető szerepe e forradalmakban azt is érzékelteti, hogy viszonyainak országos szempontból is ilyen leginkább kifejlett volta révén, az ország számára Budapest tudja a leghaladóbb választ megadni a problémákra: 1848-ban éppúgy, mint 1918-ban. Olyan körülmény ez, mely e két forradalom közötti fővárosi fejlődésnek is különleges Jelentőséget fog adni. Az ennek jegyében Budapesten lezajló hét évtizedes fejlődést kötetünk négy periódusra bontva tárgyalja. Az első 1848—49 eseményeit tárgyalja, bemutatva Budapestet mint a polgári forradalom és a szabadságharc fővárosát. A második periódus az 1849-től 1873-ig terjedő közel negyedszázadot ábrázolja: azt a folyamatot, melynek során a levert szabadságharc és a polgári forradalom fővárosa az ellenforradalom átmeneti felülkerekedése ellenére ismét egész Magyarország gazdasági, politikai és kulturális központjává emelkedik, e folyamat végén az 1849-ben néhány hétre már egyesített három város immár végleges egyesítésével, a modern Budapest megszületésével. A harmadik periódus az 1873-tól 1896-ig eltelt ugyancsak közel negyedszázadnyi időt mutatja be: a város ebben az időszakban teljesíti ki mindazokat a gazdasági, politikai, kulturális funkciókat, amelyeknek országos központjául 1873-ban a városok egyesítésével megteremtették. A periódus záróhatárán, 1896-ban Budapest a honfoglalás ezeréves fordulóját ünneplő ország ragyogásában mutatkozik be látogatóinak és lakosainak — fejlődésének mélyén azonban már a tőkés társadalom ellentmondásainak egyre erőteljesebb jelentkezésével. A negyedik periódust 1896-tól 1918-ig számíthatjuk: a kor, ez az újabb mintegy negyedszázad, az imperializmusba átlépő tőkés fejlődés nagy nekilendülésekkel és ugyanakkor súlyos válságokkal is teli korszaka. Budapest fejlődése előtt ezekben az években már a modern világváros perspektívái látszanak felcsillanni. — Ugyanakkor azonban az ellentmondások, melyeknek egyre nyomatékosabb jeleivel már a millennium ragyogásának árnyékában is találkozhattunk, hatalmasan kibontakozva és a fejlődés minden ágában megjelenve, már a tőkés viszonyok megváltoztatása számára kezdik meg a talaj előkészítését. Budapestnek e négy perióduson átmenő fejlődése természet szerűen nem áll önmagában, elszigetelten: szerves része, sőt a legtöbb vonatkozásban szervezője és vezető ereje annak a fejlődésnek, mely e 70 év alatt Magyarország arcára is rávési a tőkés társadalom éles vonásait. Persze Budapest különleges helyzete e nagy országos fejlődésen belül is mindvégig megmarad: a polgári átalakulás törvényszerűségei ebben a feudális csökevényektől már eleve is legszabadabb és ezt a helyzetét mindvégig csak erősítő városban természetszerűleg sokkal tisztábban, sokkal éleseb-