Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

Mindazonáltal annak az oka, hogy Szemere Graefl előterjesztésének az olvastán éppúgy nem foganatosított semmiféle intézkedést, akár Feleyék lemondásáról értesülvén sem, korántsem a főváros sorsa iránti közömbösség volt, hanem az a kormány fejében ekkor már elevenen élő meggyőződés, hogy a Budán és Pesten legújabban támadt bonyodalmak rövidesen úgyis, mintegy maguktól ki fognak küszöbölődni. Mert Szemere közigazgatási tekintetben is jelenné szerette volna tenni a jövőt, s ezt simán keresztülvihetőnek is képzelte egy rendelet révén, amelyet (Graefl beadványát keresztezve) éppen most, június 24-én indított útnak a testvér-városok címére. Ez a rendelet ugyanis kimondotta, hogy ,, Buda és Pest s illetőleg Ó-Buda hatóságának egyesítése elrendeltetik s a testvér két főváros mint Budapest ezennel egyesíttetik", s egyben azt is mindjárt meghagyta, hogy a budai és a pesti közgyűlés három napon belül jelölje ki hét-hét megbízottját, ezek pedig (a Pest megye területének felszabadulása után a megye élére visszatért) Nyáry Pál elnökletével további tizenkét napon belül terjesszék elé a városegyesítés gyakorlati lebonyolításának minkéntjére vonatkozó javaslataikat, hogy ezáltal a belügyminisztérium illetékes munkatársa, Kacskovics kellő támpontokat kapjon a városegyesítés tényleges nyélbeütéséhez. A testvér-városok egyesülése pedig, ha azután meg is valósul, csakugyan egycsapásra a történelem süllyesztőjébe küldhette a városok valamennyi jelenlegi problémáját, sőt hasonló problémák esetleges későbbi felmerülését is egészen bizonyosan eleve kizárta volna, hiszen gyökeres fordulatot idézett volna elő Budapest történetében s ettől a fordulattól ahogyan az egykorú sajtó is kiemelte nem utolsó sorban éppen az volt várható, hogy hatására ,,a mindig elmaradó vén Buda" is teljesen megújul majd, mivel az egyesülés végre lehetővé fogja tenni, hogy ,,a fiatal Pest új életet" öntsön e vénség ereibe is.121 Csakhogy az egyesülés tényleges életbeléptetését — mint láttuk — Szemere sem képzelte s nem is képzelhette tizenöt napnál hamarabb megkezdhetőnek. Tizenöt nap múlva pedig Budapesten már nem akadt s nem is akadhatott senki, akinek még kedve és módja volt volna bármit is tenni a városegyesítés érdekében. 3D. A városegyesítés lebonyolításával megbízott Kacskovics Lajos. Id. Marastoni József litográfiája, 1862 Az első városegyesítő rendelet 4. A SZABAD BUDAPEST UTOLSÓ NAPJAI A testvér-városok egyesítését kimondó rendelet megszületésének a napján, június 24-én ugyanis a nyugat felől ismét támadásba lendülő császári főerők a május végén Weiden örökébe lépett Julius Haynau báró táborszernagy vezényletével már Győr alatt állottak, az Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg tábornagy vezetésével segítségükre kelt orosz sereg Galícián át betört főerői pedig éppen Kassa elfoglalását ünnepelték. Es így az ekkor együttvéve 173 ezer főre rúgó honvédcsapatok most egyszerre az elé a képtelen feladat elé kerültek, hogy a továbbiakban immár nem kevesebb mint 370 ezer főnyi ellenséggel szemben védjék meg a forradalom vívmányait. A helyzet eszerint most egyik napról a másikra válságosra fordult. Es ez végre az eddig vágyálmaiba merült Szemerének meg a többi hozzá hasonlóan gondolkodó politikusnak is felnyitotta a szemét. Június utolsó hetében tehát már Szemeréék sem ejtettek többé szót Magyarország máris kivívott szabadságáról meg a kormánynak a jövőbeli békés építőmunkára vonatkozó terveiről, hanem ehelyett a Kossuth elnökletével lezajlott június 26-i minisztertanácson siettek kimondani, hogy a honvédsereg támogatása végett haladéktalanul fegyverbe kell hívni Tömeges az ország egész felnőtt férfi-lakosságát s a felkelőkből a lehető leggyorsabban „keresztes ha- népfelkelés dak"-at kell szervezni, hogy azután ezek mindenfelé gerillaharcot indítsanak a közeledő ellenme<JhirdeUiL séges csapatok ellen. A június 28-i pesti közgyűlés pedig, tudomására jutván ez a minisztertanácsi végzés, maga is határozatot hozott a város lakóinak mozgósításáról, elrendelve, hogy az emberek lelkesítésére másnap délután nagy népgyűlés tartassék a Nemzeti Múzeum előtt, a szakmájuk jellege alapján számításba vehető helybeli mesteremberek meg azonnal hagyják félbe